Tribecs hegy nyitrai városnézéssel

3 hozzászólás • 2016. szeptember 25.

Túrabeszámoló • szerző: Katalin

Szeptember utolsó szombatján egy kis szlovák településen, Beladicén találkoztunk egy közös tekerés céljából. Andor és én már 2 nappal korábban kiutaztunk, hogy jobban felfedezzük a környéket, így nem kellett korán kelnünk, mindössze kb. 18 km-t autóztunk a szállásunktól. A reggel kicsit csípős volt, de a napocska már kisütött és egyébként is kellemes bringás időt jósoltak erre a napra, véletlenül el is találták.

Akkor és ott úgy tűnt, hogy síkon indultunk, de most látom a diagramon, hogy rögtön enyhén emelkedni kezdtünk. Nem tudom, hogy hívják ezt a dimbes-dombos, hegyes vidéket, amerre tartottunk, talán Trojchotár, és ennek a legmagasabb csúcsai a Kis- és Nagy-Tribecs, de lehet, hogy jó nagy hülyeséget írtam. Ahogy nőttek a dombok alattunk, úgy vált egyre szebbé a táj. Slazanyban kastélyt kerestünk, de csak egy kúriát találtunk, a hozzá tartozó parkon látszott, hogy valamikor kiemelkedett a pompájával a környezetéből.

Mankovce után erdei utakra tértünk. Az aszfalt néhol tükörsima, néhol alaposan feltöredezett állapotban-, viszont az erdő végig csodaszép volt. Van 2 vár is a környéken, de úgy döntöttünk, hogy ezeket egy gyalogtúra alkalmával nézzük meg (nem is volt betervezve). Két kis tavat láttunk, mielőtt kiértünk az erdőből Jelenecnél.

Kolínanyban, egy téren megebédeltünk és a fiúk szomjasak maradtak, mert a szomjoltó helyek még zárva voltak. 2 faluval odébb viszont sikerült megpihennünk egy ilyen helyen.

Egy hatalmasat gurultunk Nyitrára, majd feltekertünk a várba. Megnéztünk mindent, amit lehetett, a templom elképesztően gyönyörű volt, a kilátás a toronyból sem volt éppen csúnya. Az egyháztörténeti kiállítás annyira nem nyűgözött le, pedig voltak ékes templomi díszek, papi ruházatok... stb. (fotózni tilos volt) A kazamaták egész pici, mindössze 2 csontváz látható benne, igaz, az egyik még mai szemmel is óriásnak tűnik. Készítettünk egy csoportképet, majd a főtér felé indultunk, ahol egész jó kis szombat délutáni nyüzsgés volt.

Reménykedtem - így harmadik naposan - hogy a hátralévő 18 km-en már nem lesznek nagy emelkedők, de nem jött be. A táj viszont ismét csak elkápráztatott, kárpótolt a nehézségekért. Beladicén még megnéztük a kastélyt, melynek egy része fel van újítva és privát, a másik részét viszont bekebelezte a növényzet.
A túra vége 75 km, a szintemelkedés 924 m volt. A fiúknak meg sem kottyant.
Andorral első nap 77 km-t tekertünk, 994 m szinttel, második nap 104 km-t 1276 m szinttel, így talán nem csoda, hogy alaposan elfáradtam.
Összefoglalva a túrát: ennél jobb időt nem is kaphattunk volna. A táj gyönyörű és nincs is messze, érdemes kiruccanni ide. Ami még feltűnt, az a fejlődés... úgy épülnek az új házak, utcasorok, lakónegyedek, mintha csak úgy kapnák rá a pénzt... szigetelik, szépítik a régebbi házakat is. Nyitra is szép kis város... kellemes meglepetés volt számomra. Szuper volt!