Kőtengertől a magyar tengerig
szvl •
Szatmári pünkösdölés
Túrabeszámoló • szerző: Katalin
Ezen a pünkösdi hosszú hétvégén jó messzire utaztunk: egy Tivadar nevű településre a Tisza partján. Miután felállítottuk a sátrainkat a kempingben, le is csekkoltuk a Tiszát. 1 óra volt, mire felültünk a bringákra. Áttekertünk a hídon Kisar, majd Nagyar felé. Itt találtuk az első látnivalónkat, a Luby-kastélyt.
Gyönyörű, illatos rózsaliget van a kastély előtt, neve is van: „Antik Rózsák Kertje”, sőt rózsa kiállítás, mert mindegyik fajtához ott áll egy táblán a neve. Egy pálmaház is van a kastély mellett, sajnos zárva volt. Készítettünk egy csoportképet, majd tovább tekertünk. Nem jutottunk messzire, a Nagyari Galéria épületénél ismét fotóznunk "kellett", majd a település szélén álló Petőfi-fa maradványait kerestük fel.
Egyik településről áttekerni a másikra nem volt valami szórakoztató, de azért valamivel jobb volt, mint az Alföldön. Szatmárcsekén megálltunk a Kölcsey kúriánál, majd kilátogattunk a temetőbe is.
A temetőről csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni, nagyon különleges, én még sosem láttam ilyet, fantasztikus. Ahogy elnéztük a fejfákat, a mai napig kitartanak a hagyomány mellett. Sajnos nem sikerült megadnunk a helynek az illő tiszteletet, mert Fecó pont itt kapott egy magas labdát, amit nem hagyhatott ki, így elsütött egy poént, amin nevethetnékünk támadt. 
Egyébként szép, gondozott porták és rengeteg-rengeteg virág mindenütt. Amit még hamar észrevettünk, az a fiókákkal tele golyafészkek voltak, meg a református templomok. Ez utóbbit úgy értem, hogy katolikus templomot alig láttunk a 3 nap alatt.
A következő település Túristvándi volt, ahol egy nagyon klassz állapotú, különleges szerkezetű, ma is működőképes vizimalom várt bennünket.
Felkerestük a Túr bukógátat, ahol a víz a Tiszába ömlik, és ami a vizimalomhoz hasonlóan nagyon kellemes környezetben van. Itt a Tisza túlpartja már Ukrajna. Kicsit zavaros volt számomra, hogy hogy kerül ide ez a bukógát, amikor a Túr Nagyarnál már beleömlött a Tiszába: "Nyári napnak alkonyúlatánál Megállék a kanyargó Tiszánál Ott, hol a kis Túr siet beléje, Mint a gyermek anyja kebelére." Forrás: Petőfi. 
De megnéztem a térképen, ketté válik a folyó, így 2 helyen ömlik a Tiszába.
Ezen a túrán egyszerűen dúskáltunk a szebbnél-szebb látnivalókban. A következő Tiszacsécsén volt, mégpedig Móricz Zsigmond szülőháza. Nagyon cuki kis házikó és pont úgy néz ki, mint a fotókon.
Ismét nem volt alkalmunk rámelegedni a nyeregre, mert kb. 50 méter múlva megint egy csoda várt bennünket, mégpedig a gyönyörű református templom.
A szemben lévő kocsmában tartottunk egy kis pihenőt, majd elindultunk Milota felé, melynek nagyon híres a diója és ezt jelzik is egy útszéli kreálmánnyal, amit éppenhogy sikerült menetközben lencsevégre kapnom.
A következő település Tiszabecs volt, ahol a határátkelőt kerestük meg. Átmenni persze nem lehet útlevél nélkül, de mégiscsak ez a legkeletibb határátkelőnk, így hát megnéztük.
Legközelebb Sonkádon álltunk meg, a középkori templomot kerestük fel. Alig tekertünk 2-3 km-t, máris ott álltunk a református templom haranglába előtt, Kölcsén. Itt Edit felfedezett egy házi készítésű fagyizót, fel is lendítettük a forgalmát. 
Még jó 30 km állt előttünk, de esteledett és a látnivalók is elfogytak, így módosítottuk a tervet és lefaragtunk úgy 10 km-t. A vége így is 73 km lett és még 220 m szint is volt benne. 
Este a kempingben még főztünk egy finom tárkonyos ragu levest, mielőtt nyugovóra tértünk.
Az első napon készült képek megtekintéséhez kattints ide!
A második napon Tarpa felé indultunk. Azért erre, mert a nagy esőt jósoló előrejelzések miatt megcseréltük a 2. és 3. napi túrát.
Az első látnivalónk a szárazmalom volt. Éppen érkezett egy túrista csoport, így velük együtt hallgattuk végig a történetét.
1-200 m-re tőle egy szép parkot láttunk a Művelődési ház klasszicista épülete előtt, Bajcsy Zsilinszky Endre szobrával, akinek hamvait - végakaratának megfelelően - Tarpán helyezték el.
Kb. 14 km-t tekertünk a következő, gyönyörű kis templomig, mégpedig a híres Tákosi református templomig. Miután megnéztük kívül-belül, leültünk egy kicsit pihenni egy padra... hááát, nem volt épp kellemes, mert ha fél órát nam harangoztak, akkor egy percet sem. 
Miután mindenki elmenekült, elkészítettük az aznapi csoportképet, majd indultunk tovább Csarodára. Itt is egy nagyon különleges templom várt minket.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a csarodi templomhoz késve érkeztem, mert amíg fotóztam, addig a csapat elkanyarodott jobbra, én meg mentem tovább az útvonalunkon balra. 
Már félúton voltam a következő faluhoz, amikor telefonált Fecó, hogy hol vagyok. A szabályzatunkat ezúttal nem sikerült betartani és ez nekem néhány plusz km-be került. Már kezdtek gyanúsan méregetni a helyiek, amikor 3.x tekertem el az utcájukban... 
Vámosatyán újabb gyönyörű református templom várt minket tárt kapukkal, hogy megnézzük. Aztán megint egy hosszabb etap következett a gergelyiugornyai strandig. Itt előbb szomjunkat oltottuk, ettünk, majd lementünk a Tiszapartra. Fecó épp megmártózott, amikor hallotta, hogy éppen itt a strand felett pár száz méterrel ömlik a hírhedten szennyezett Szamos a Tiszába. Voltak akiket ez nem zavart, de ő úgy jött ki a vízből, mintha lódarázs raj üldözte volna.
Betekertünk Vásárosnaményba és -áthaladva egy gyönyörű sétányon - a Bereg Múzeumhoz érkeztünk. Körbenéztük az épületet, majd belevágtunk a hátralévő 30 km-es távba, ami a gáton vezetett. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy hűűű, de tetszett. Eleinte elnézelődtem, de aztán semmi újat nem láttam, hosszú volt ez az eseménytelen 30 km. Örültem, amikor végre megláttam a kisari fehér templom tornyát. A táv nekem 73+6 km lett, a szintemelkedés elég hihetetlen: 353 m.
Este megint főztünk, ezúttal a vacsi kolbászos paprikáskrumpli volt.
Az második napon készült képek megtekintéséhez kattints ide!
A harmadik napon hát persze, hogy a beígért nagy esőzés helyett nem esett egy csepp sem. Így a 2. napi túratervet rövidítettük le, mivel az egész napra szólt, mi meg még haza is akartunk utazni. Ismét a gáton tekertünk, de ezúttal a Tisza bal partján. Fecó észrevett egy jó kis pihenőhelyet, ki is használtuk az alkalmat, hisz ismét közel 15 km-t tekertünk egyhuzamban. Elkészítettük a csoportképet, majd végre elhagytuk a gátat. Áttekertünk az Öreg-Túr felett. Ez meg hogy lehet, hiszen Nagyarnál és Tiszakóródnál már belefolyott a Tiszába. Ismét megnéztem a térképet, van egy 3. ága is, kb. Jándnál folyik a Tiszába.
Alaposan megnéztük Olcsvaapátit, meg a kompot, nem mintha olyan érdekes lenne, de volt bőven időnk. Nem kompoztunk át a túloldalra, inkább Panyola felé kanyarodtunk. Nábrádon láttunk egy szép kis fiatornyos templomot, majd beérkeztünk Fehérgyarmatra, ahol szintén láttunk egy szép fiatornyos, katolikus templomot. Nagyvonalakban megnéztük a belvárost, majd elnyaltunk egy fagyit. A városon kívül láttunk egy kilátó tornyot, fel is másztunk rá, de sokmindent nem láttunk. Egy hangulatos kerékpárúton érkeztünk meg Kisarra, majd Tivadaron a kempingünkbe. A táv 47 km, a szintemelkedés 171 m volt.
Fecó még megmártózott a Tiszában, aztán elindultunk hazafelé. Kocsordon még megálltunk egy levesre, miegyébre, az étterem nevét nem tudom, de a kaja nagyon finom volt.
Bár nem kedveljük a teljesen sík vidéket, ez a táj a sok fával, egyéb zöld növényzettel, folyóival nem volt csúnya. Én személy szerint sokat gyönyörködtem a rengeteg színes virágban, takaros, szép portákban. Attól meg egyenesen elájultam, hogy mennyi-mennyi klassz látnivaló van a környéken. Nagyon kellemesen telt ez a pünkösd. 
Itt a vége, fuss el véle... 
Az harmadik napon készült képek megtekintéséhez
kattints ide!
Hozzászólások
Felkerültek a fotók!
Hozzászólás írásához nincs jogosultságod. Jelentkezz be!