Bicajos Vándor logó

Bicajos Vándor Kulturális és Sportegyesület

Az igazi jó kalandokat mindig a véletlen hozza, de ritkán hozza helybe.
El kell indulni valamerre, hogy találkozzunk velük. /Varga Domokos/

Soproni borvidék egy kis szomszédolással

2 hozzászólás

Túrabeszámoló • szerző: Katalin

Ezen a szombaton jó korán keltünk, hogy már 6-kor el tudjunk indulni a Blaháról. Az eső szemerkélt is, meg nem is, erősen bíztunk benne, hogy Sopron környékén nem fog. Sajnos nem teljesült a vágyunk, olyan intenzív eső fogadott Harkán, a szállásunkon, hogy szóba sem jöhetett a kerékpározás. Ha előre tudtuk volna, biztosan nem keltünk volna olyan korán... Egyébként 12 volt a teljes létszám, amely állandóan változott.

Kép

A többség a soproni városnézést preferálta a fürdőzéssel szemben, így bebuszoztunk a centrum közelébe. Besétáltunk a Fő térre, közben megnéztünk mindent, ami útba esett, pl. a Lábasházat és az Orsolyita templomot.

Kép

Aki akart, felmászott a Tűztoronyba, néhányan elcsevegtünk addig a kellemes, meleg recepción. Egy cukrászda felkeresése céljából átsétáltunk a Széchenyi térre.

Kép

Nem érdemes megjegyezni a nevét, mert, bár az üzlethelyiség nagyon szép és a sütik is nagyon guszták, viszont nem finomak és indokolatlanul drágák, továbbá a kiszolgálással is akadtak problémák...

Kép

Visszasétáltunk a Bányászati Múzeumba, ahol előbb ásvány és kőzetkiállítást láttunk, majd mindenféle érdekes dolgot. A makett kiállítás különösen tetszett, jól elidőztünk a gombnyomásra mocorgó szerkezetek világában. Az egyik annyira lenyűgözött, hogy csak azt az egyet felejtettem el lefotózni. :pislog:

Kép

Visszasétáltunk a buszhoz, majd - útba ejtve egy Lidlt - hazautaztunk Harkára. Este 6-kor átsétáltunk egy 200 m-re lévő vendéglőbe, ahol már érkezésünkkor megrendeltük a vacsit. Most el is fogyasztottuk némi sör / bor / üdítő kíséretével, aztán nyugovóra tértünk.

Kép

A második napon végre napsütéses időben pattanhattunk bringáinkra.

Kép

Sopron Lővérek városrészén átvágva tekertünk Ágfalvára, ahol megnéztük a Hősi emlékművet, majd kávéztunk egy kocsmában. A következő település 3 km-el odébb már az ausztriai Somfalva volt, ott is láttunk egy szép hősi emlékművet. Áttekertünk egy hangulatos erdei úton, és, amikor kiértünk az erdőből ez a látvány fogadott:

Kép

Csodálatos tájon gurultunk lefelé, nem győztünk ámulni és a kátyukat sem kellett kerülgetni. :P

Kép

Márcfalván megnéztük a szép Mária megkoronázása plébániatemplomot.

Kép

Áttekertünk Mattersburgon, majd megkezdtük az emelkedőt Fraknó várához. Helyenként meredeken emelkedett a szerpentin, de jóval könnyebben feltekertünk most, mint 2 évvel ezelőtt. :D

Kép

Kb. 1 órát időztünk, elkészítettük a csoportképet, ebédeltünk, majd továbbtekertünk felfelé a Rosalienstraßén. Felmásztunk a Rozália-hegység legmagasabb csúcsán (746 m) álló kápolnához, amely nagyon szép kívül-belül, de a panoráma egyenesen lenyűgöző.

Kép

Almig többnyire gurultunk, de itt muszáj volt megállnunk és nemcsak az elágazás miatt, hanem az elénk táruló látvány miatt még inkább. A következő szakaszon szerencsére nem kellett a tekeréssel bíbelődni és az út is tükörsima volt, így gondtalanul bámulhattuk a tájat gurulás közben. Hamarosan elértük azt a szerpentint is, amely megkoronázta az előző kb. 10 km-t, s annyira tetszett 2 éve, hogy már akkor tudtuk, hogy ide még visszatérünk.

Kép

Megpihentünk a Kelta emlékparkban, majd néhány kisebb településen áthaladva érkeztünk a magántulajdonban lévő Kabold várához.

Kép

Néhány kacifánt után - melyet csak azért említek meg, mert azt hittem, hogy vicc, amikor megláttam az előttünk égbeszökő utat - egy sacc/kb. 20,1 %-os emelkedőn vonszoltuk fel magunkat.
A következő várunk Lackenbachban volt, de ebből nem sokat láttunk, mert valami vásárt tartottak, ahova külön belépőt kértek és hatalmas volt a tömeg.

Kép

Gyönyörű, hullámzó tájon, szőlőtőkék között tekertünk Neckenmarkt felé, mely az utolsó osztrák település volt utunk során.

Kép
ha már egyszer borvidékek éve... :)

Ha esetleg nem vettük volna észre a határon felállított keresztet, akkor is bizton érzékeltük volna az útminőségről, hogy hazatekertünk Magyarországra. :fffuuu: Mindössze 3 km-t pedáloztunk és megérkeztünk a szállásunkra. A megtett táv ezen a szép és kellemes napon 86 km, a szintemelkedés 1113 m volt.
Némi kis pihenés után átvonultunk az előző napi vendéglőnkbe és elfogyasztottuk az előző napon megrendelt vacsinkat. Az étteremről annyit, hogy egy nagyon focidrukker üzemelteti, az ételek finomak voltak jó ár/érték arányban és nagyon figyelmes kiszolgálásban volt részünk. :)
Ha már itt tartunk, a szállásunkról is álljon itt néhány szó. Nagyon kedves házaspár fogadott minket makulátlanul tiszta, felszerelt házukban. Minden páros (és 3 páratlan) túratárs külön-külön lakásnyi méretű, hatalmas apartmant kapott.

A 3. napon eredetileg ismét Burgenlandban tekeregtünk volna, némi kis ismétléssel, ezért - Dani nagy bánatára - az első napon elmaradt, látványban gazdagabbnak ígérkező útvonalat céloztuk meg.
Borús időben és bolond (hát)szélben indultunk útnak egy földúton, amely osztrák területen aszfaltra váltott, Deutschkreutz kastélya volt az első célpontunk. Meg is találtuk második nekifutásra és pontosan annyit láttunk belőle, mint 2 évvel ezelőtt. :P

Kép

Mákvirágok között haladtunk tovább, nagyon szép, de jóval laposabb tájon, mint előző napon. A határon átlépve megint megkaptuk a földutat, amely Nagycenkre vitt minket. A Mauzóleumhoz tekertünk, amely csatornázás miatt körbe volt túrva és nem volt látogatható. Nem tudom miért, de jó nagy kerülővel mentünk a kastélyhoz, amely szintén zárva volt, talán a tetőcsere miatt...

Kép

Hidegségre érve Gyuri a szállásunk felé kanyarodott, mert annyira gyötörte az allergia, hogy alig látott szegény. :láz: A következő szakaszról legtöbbünk - akik már megkerültük a Fertő-tavat - elmondhattuk, hogy itt már jártunk. Ami viszont újdonság volt számunkra, az Hegykőn a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén lévő Vasfüggöny emlékhely. Fertőszéplakon sok szép, felújított parasztházat láttunk, aztán készítettünk egy csoportképet a fertődi Esterházy kastély előtt.

Kép

A következő kastélyunk Röjtökmuzsajon lett volna, de úgy eltekertünk mellette, mint a szél.... miért is? :pislog:
Fertőhomok és Hidegség között ismételtünk egy rövid szakaszt, majd Balfon a forrást szalasztottuk el. Innen én egyenesen a szállásunkra tekertem, mert nem éreztem jól magam. :láz: A csapat folytatta az utat Sopronba, ahol fagyiztak egy nagyot, aztán eleredő esőben tekertek vissza a szállásunkra. Ezen a napon a táv 83 km volt, 380 m szinttel, már annak, aki végigtekerte.

Összefoglalva a 3 napot: Az időjárás jobb is lehetett volna, főleg szombaton, már csak azért is, mert akkor nem kellett volna felcserélni az útvonalakat és nem találtunk volna mindent zárva. Úgy gondolom, hogy másra viszont nem lehetett panaszunk, a táj csodaszép, a szállás és a kaja is jó volt, a hangulatról meg nem is beszélve. Kár, hogy a végére kidőltünk néhányan...

A túrán készült képek megtekintéséhez kattints ide!

Hozzászólások

Avatar
#1mikikati

Eső ide vagy oda, klassz hétvége volt, nagyon jól éreztem magam. Egyébként sajnálom az osztrákokat, borzalmas lehet állandóan sima aszfalton autózni, bicajozni. Bezzeg a magyar útügyi potentátok odafigyelnek arra, hogy mi ne tudjunk elpuhulni és büntetlenül össze-vissza nézelődni.

Avatar
#2kolossap81

Mi is nagyon jól éreztük magunkat mindent egybevéve. :jee:

Az osztrákok meg is érdemlik, minek kell még a pusztába is tökéletes aszfaltutakat építeni! :O

Hozzászólás írásához nincs jogosultságod. Jelentkezz be!