Bicajos Vándor logó

Bicajos Vándor Kulturális és Sportegyesület

Az igazi jó kalandokat mindig a véletlen hozza, de ritkán hozza helybe.
El kell indulni valamerre, hogy találkozzunk velük. /Varga Domokos/

Plitvicei-tavak

2 hozzászólás

Túrabeszámoló • szerző: Katalin

Régi vágyunk volt ez, 2 éve már majdnem valóra vált, de özönvíz-szerű esőzést jósoltak, így mégsem. Most viszont simán csak esőzést jósoltak, de azért - bízva a jószerencsénkben - belevágtunk, és nem tettük rosszul, mert csak egy nap esett a háromból. :bizonytalan:
10-en mentünk, 3 autóval, Slunjban megszakítottuk az utazást, hogy kapjunk egy kis ízelítőt a ránk váró csodákból.

KépKép


Megérkezve a kempingbe, egy gyors sátorállítás után fel is pattantunk a bringákra. Tettünk egy kis kört a kemping környékén, ami nem volt szándékos, csak elkerítettek egy utat, illetve a GPS szórakozott velünk. Ráállva az útvonalra, tükörsima aszfaltot érezhettünk a kerekeink alatt egy forgalommentes, fel-le hullámzó úton. Hiába hullámzott az út, a tendencia lefelé mutatott, gondoltuk, hogy meg lesz ennek a böjtje.

KépKép


Az aszfalt nem tartott sokáig, hamarosan letértünk egy salakos útra, alig pár száz méterre a bosnyák határtól. Ez a salakos út - legalábbis számomra - döbbenetes volt. Mindkét oldalon sűrű növényzet és benne a háború sújtotta, sérült, elhagyott házak, melyeket visszahódított a természet. Különös hangulatú hely...

KépKép


Az út mindeközben nem felejtett el hullámozni, meredek kaptatókon kellett feltekernünk, még a legalacsonyabb fokozaton is ki-kipörgött a kerekünk. Kiértünk az erdőből és egy gerincen haladtunk, mindkét oldalon pazar kilátással.

KépKép


Egy rövidke szakaszra visszakaptuk az aszfaltunkat és ennek nagyon tudtunk örülni, mert jó meredek emelkedő következett, nem esett volna jól a salak. Fent összevártuk egymást, pihentünk és pótoltuk az energiát, közben 2 (már nem szomjas) helyi ember szivárgott oda hozzánk, akik (többször is) elmagyarázták (horvátul), hogy hamarosan ismét salakos útszakasz következik, amit 5 km-en keresztül élvezhetünk. Bizony, így is lett, de ez a szakasz nem tartogatott olyan nehéz szakaszokat, mint az előző, vagy jobb volt az út minősége, nem tudom, mindenesetre nem hagyott mély nyomot bennem a nehézsége.

KépKép


Kikanyarodtunk arra a főútra, amelyen autóval ide érkeztünk, na az nem volt kellemes, hiába volt sima aszfaltút, nagy volt a forgalom, nem volt élvezetes, de sajnos nem volt más lehetőségünk.
A túra vége 49 km lett, 666 m szintemelkedéssel. A meredek, salakos emelkedők sokat kivettek belőlünk, alaposan elfáradtunk.

Másnap napsütéses reggelre ébredtünk, de leginkább orbitális ricsajra, amit a madarak adtak elő már kora hajnalban. Időben, azaz jó korán odakészítettük magunkat a kemping ama pontjára, ahonnan a buszokat indították a Nemzeti Parkba. 3 busz indult és ingyenes volt, amihez mi itthon nem vagyunk hozzászokva. A szép idő sokakat odacsábított, tömegek környékezték a bejáratot, ennek ellenére tök gyorsan bejutottunk.

KépKép


Rögtön egy fotózkodó, népes magyar csoportba botlottunk. Elmondhatom, hogy tömérdek sok magyar járt ott ezen a napon, a leggyakrabban használt nyelv a magyar volt. Az első kép, ami elénk tárult (a magyar csoport után), már az fantasztikusan csodaszép volt. A buszra várva beszélgettünk arról, hogy már annyi gyönyörű fotót láttunk a tavakról, hogy a valóság biztosan csalódás lesz. Hát rohadtul nem! Többször is leesett az állam, aztán megint és megint. :O Nem értem hogy lehet ennyi szépség egy kupacon... lenyűgöző. :szerelmes:
Nagy részét gyalog jártuk be, de hajókáztunk és a vége felé buszoztunk egy kicsit, csak az íze kedvéért. :)

KépKép


Kicsit idegesítő volt a nagy tömeg, de hát mit lehet tenni... A legszebb helyeken nehéz volt fotózni, mert sorba kellett állni, illetve fotózkodni, mert könyökök és egyéb testrészek szegélyezték a képeket.
17 órakor indultak vissza a buszok a kempingbe. Este még János sütögetett a csapatnak husit, mint, ahogy reggel sajtos omlettet. :fincsi:
Éjszaka elkezdett dobolni az eső a sátrainkon, aztán reggel épp annyi időre sütött ki a nap, hogy bringás cuccba öltözzünk, majd ismét esni kezdett és az előrejelzések sem biztattak semmi jóval, így összecsomagoltunk és irány Zágráb. Városnézést terveztünk, az eső is elállt hozzá, idő is volt rá az elmaradt túra helyett, mégsem lett belőle semmi... Hogy miért? :hmm: Nem tudom. Nem értem. :nemnem:

A túrán készült képek megtekintéséhez kattints ide, érdemes! :)

Hozzászólások

Avatar
#2dodomadar

Tényleg nagyon szép helyeken jártatok megint!
Én már voltam ott, de - a képek alapján - mégis sajnálom, hogy most nem láthattam újra :(

Hozzászólás írásához nincs jogosultságod. Jelentkezz be!