Kőtengertől a magyar tengerig
szvl •
Az igazi jó kalandokat mindig a véletlen hozza, de ritkán hozza helybe.
El kell indulni valamerre, hogy találkozzunk velük. /Varga Domokos/
Túrabeszámoló • szerző: Katalin
Hááát... ha múltkor mi intéztük a csodálatos napsütést, akkor most nagyon eltrehánykodtuk a dolgot.
Szombaton is és hétfőn is nagyon kellemes idő volt, épp, csak ezen a vasárnapon volt borús, szeles, hideg idő.
11-en találkoztunk a monori vasútállomáson, csupa ismerős arc, többségük régen látott. Közöttük volt Robi is, akinek helybe vittük a túrát és, aki nagyon szívélyesen elkalauzolt minket az általa oly jól ismert környéken. Köszönjük szépen!
Miután megnéztük Monor város látnivalóit, Gomba felé tekertünk. Nem is tudtam, hogy van ilyen nevű település. Egyenesen a tóhoz mentünk, ami a Gombai-patak felduzzasztott része. A tóparton kellemesen elidőztünk, alaposan elbeszélgettük az időt és jókat kacarásztunk.
Hát van ez úgy néha, hogy olyan jól eldumálgatunk, hogy a bringázás háttérbe szorul...
Visszaúton (is) lefotóztam a faluban a cuki kis barokk templomot, melynek a neve is érdekes: Fogolykiváltó Boldogasszony templom.
A következő megálló Sülysápon volt, ahol Martinnak sajnos műszaki hiba miatt vonatra kellett szállnia.
Egyébként meg nagyon guszta habos kávét adtak a kiszemelt (nyitva tartó) büfében. Andinak "udvarlója" is akadt a szomszédos kocsmából egy már nem szomjas "úriember" személyében, amely párbeszéd (melyet itt nem idéznék) újabb nevetésre szolgáltatott okot.
Sülysáp után az addig erősen hullámzó terep egy kissé megszelidült, így láthattuk a távolban halványan kékleni a Mátrát. Nem sokáig tartott ez a nyugalom, hamarosan ismét emelkedőkön találtuk magunkat. Isaszegre érve, ami a legtávolabbi pontja volt a túrának, rögtön az emlékműhöz tekertünk / toltunk fel. Elkészítettük a hiányos csoportképet és megbámultuk a kilátást.
Beültünk a cukiba melegedni, persze ürügyként elfogyasztottunk néhány sütit, csak, hogy meg ne szóljanak.
Egy szép kis völgyben, a Rákos-patak völgyében tekertünk tovább Pécel felé, ahol vetettünk egy futó pillantást a Ráday-kastélyra.
Legyűrve az utolsó dimbi-dombikat, Gyömrő felől érkeztünk vissza Monorra.
A telefonom sajnos 20 km-el a vége előtt kikapcsolódott, de a többiek mérése alapján a táv 83 km volt. A szintemelkedés már nehezebb dió, 63 km-ig volt 418 m, így a teljes távra kb. 500 m-t mondanék.
Zoli teljesítményét szeretném kiemelni, aki ismét kerékpáron érkezett és távozott, ő bő 225 km-t tekert ezen a napon!!! Nagy-nagy gratula!
Egyébként a túra több emelkedővel lepett meg, az idő is jóval hidegebb volt mint, amire számítottunk, ennek ellenére nagyon jó hangulatúra sikeredett.
A túrán készült képek megtekintéséhez kattints ide!
Hozzászólások
Felkerült a fotóalbum!
Köszönöm szépen a beszámolót. Kár, hogy nem jöttem tovább veletek.
Dányban végül is volt tájház? Isaszegen kihagytátok a katonasírokat? Ez még egy pár szintméter lett volna.
Ha volt is, nem találtuk meg. Eléggé megfagytunk addigra, így Monor lebegett a szemeink előtt.
Hozzászólás írásához nincs jogosultságod. Jelentkezz be!