Mecsekhát felfedezése

3 hozzászólás • 2017. május 15.

Túrabeszámoló • szerző: Katalin

Végre! Végre! Végre! Erre vártam hónapok óta! Erre a kellemes, meleg időre ilyen csodaszép tájon, mint a Mecsekhát és ettől mindegyikőnknek jobb lett a kedve!
Ezúttal Mágocson találkoztunk, ami Dombóvártól nem messze, Baranya megye északi csücskében található. Közel 200 km Budapestről, így meg is csúsztunk egy kicsit az indulással. Hullámzó úton tekertünk Bikal felé és azt kell mondanom, hogy szinte az első perctől szép volt a táj. Érdekességként elmondhatom, hogy láttam egy hatalmas nyuszit felém ugrálni egy mellékútról. Sajnos éppen nem volt a kezemben a gép, hogy lefotózzam.

Bikal (és Egyházaskozár) nagyon szép, hangulatos települések. Sok szép felújított parasztház látható és érdekes, hogy minden ilyen parasztháznak a tornáca faragott faoszlopos. Egyik porta szebb volt, mint a másik, nem győztem forgatni a fejem jobbra-balra. Bikalon Fecó felhívta a figyelmünket egy tematikus élményparkra, ami a középkorról szól. Érdekes lett volna megnézni, de tavasszal vasárnapokon zárva van. Amúgy sem biztos, hogy belefért volna az időnkbe, de legalább tudjuk, hogy érdemes elkirándulni ide.
Tófű után láttunk az út mellett egy Horgásztavat, és mellette az Izmény-Györei vízfolyást, ami egy még nagyobb tó.
Szászváron megkerestük a várat, majd átvonultunk egy helyes kis parkba, ahol egy hosszabb pihenőt tartottunk. A park közepén egy régimódi nyomós kút, körülötte tavacska, tele kicsi piros halacskákkal. Nagyon cuki volt.

Szászvártól szépen lassan el kezdett emelkedni az út és a Völgységi-patak hűségesen kísérte utunkat. Vékényen ránéztünk egy vizimalomra, amelynek jelenlegi tulajdonosa egy kempinget üzemeltet.
Magyaregregy után 4-en feltekertek a Máré várhoz, majd kerülővel érkeztek Komlóra, ahol már türelmetlenül vártuk őket. Mi a csúcsra érve hatalmasat gurultunk lefelé, meg sem álltunk egy komlói cukrászdáig. Ott aztán aki akart, nyalhatott. Bevártuk a 4 kalandort, majd Mecsekjánosi felé indultunk. Nem esett nehezünkre, mert folytatódott a lejtő, amíg be nem kanyarodtunk az erdei útra. Ott aztán 2 km-en emelkedett 100 métert.

András tanácsára és helyismeretére támaszkodva erről az útról is letértünk, ezúttal egy kissé sáros földútra. Nem volt túl hosszú, hamarosan ismét aszfalton tekertük a pedálokat. Mutatott egy helyet, ahol a Szalatnak melletti tavakra lehetett rálátni. Olyan szép volt, hogy itt készítettük el a csoportképet. Egy nagyon kellemes, lejtős útszakasz következett, ahol meg kellett állnunk csodálkozni, mert onnan is gyönyörű volt a kilátás. Az utolsó 3-4 km még tartogatott egy kis emelkedőt, mielőtt visszaértünk az autókhoz.
A táv kb. 65 km volt és 720 m a szintemelkedés. (Átlagoltam a méréseket)
Szerintem ez volt az idén az eddigi legjobb túra! Végre a lejtőn sem fáztunk, a táj végig gyönyörű volt, minden adott volt a jókedvünkhöz. Imádtam!
A túrán készült képek megtekintéséhez kattints ide!

Hozzászólások

#1 • 2017. máj. 16., 20:39 • gregory

Köszi a beszámolót, jó kis túra volt! A várakoztatásért bocsánat mindenkitől, de amúgy gyönyörű erdei út volt, ahol mentünk, mellettünk a patakkal, forrásokkal. Ha pedig a Máré vár ott nem lett volna, mi is hamarabb Komlóra értünk volna...