Bicajos Vándor logó

Bicajos Vándor Kulturális és Sportegyesület

Az igazi jó kalandokat mindig a véletlen hozza, de ritkán hozza helybe.
El kell indulni valamerre, hogy találkozzunk velük. /Varga Domokos/

Magas-Tátra, Csorba-tó

0 hozzászólás

Túrabeszámoló • szerző: Katalin

Nos, ennek a túrának sem kedvezett nagyon az időjárás, amint az már többször előfordult ezen a hideg, esős, szeles tavaszon.
Mindössze négyen vállaltuk be a zord körülményeket és a meredek emelkedőket, sőt többet... de erről később. :)
11 óra körül érkeztünk meg a szállásunkra, Nová Lesnára. Egész úton szakadt az eső, így már az autóban szóba került, hogy mit csinálunk tekerés helyett. Beöltöztünk gyalogos túrázónak és elhajtottunk Stary Smokovecre, hogy onnan tegyünk egy kisebb-nagyobb kört az időjárástól függően. De az eső csak nem akart csillapodni és hiába írtunk május 14-et, bizony még a 10 fokot sem érte el a hőmérséklet. :vacog: Semmi kedvünk nem volt ázni-fázni, így beültünk a legközelebbi étterembe és ettünk egy finom, forró levest. Annyit még elmondanék erről a településről, hogy tele van szebbnél szebb épületekkel, amelyek persze az idegenforgalmat szolgálják.
Visszaautóztunk a szállásunkra, és a délután-este hátralévő részét beszélgetéssel töltöttük.

KépKép


Másnap reggel nem akartunk korán kelni, de a tetőablakokon keresztül a hasunkra sütött a nap - a vastag felhőkön keresztül :( - így mégis sikerült időben felkelnünk. 8-kor már indulásra készen sorakoztunk a ház előtt.
Természetesen felfelé indultunk - még véletlenül sem lefelé - és még az utcánkból sem értünk ki, már kezdtünk kimelegedni. Az előző napi Smokovec felé tekertünk, így jobban megnézhettük, mint előző nap az autó vizes ablakán keresztül. Borús-felhős idő volt, már-már eleredt az eső, de mégis megúsztuk, sőt, később a nap is kisütött. :jee:

KépKépKép


Egy panoráma úton tekertünk, amely azért volt panoráma út, mert 2004-ben kidöntötte a vihar a fákat. A Tátra aljában vezetett, mondanám, hogy szintben, de az igazság az, hogy egyfolytában emelkedett. Gyönyörű vízesések, zúgók keresztezték és olyan szép volt a kilátás, hogy belefeledkeztem a tájba, fel sem tűnt az emelkedő.

KépKép


Nem mondhatom el ugyanezt a Poprádi-tóhoz vezető útról! Szépnek szép volt ez is, de még 20,7%-os szakasza is volt! :O Összesen 23 km-en keresztül szinte csak felfelé tekertünk, 745 m-ről 1521 m-re. Meg is ünnepeltük a felérésünket egy finom káposztalevessel, mire végeztünk kisütött a napocska. :) Lefelé úton felfigyeltünk egy táblára, ami egy érdekes helyre hívta fel a figyelmet, mégpedig egy emlékhelyre, ahol a hegyekben meghalt embereknek állítanak emléket. Szimbolikus temető a neve és nagyon tetszett.

KépKép

Legurultunk egy elágazásig, majd átvágva egy dombon a Csorba-tónál értünk ki. Megnéztük a sí-centrumot és körbe bringáztuk a tavat, majd gurultunk egy hatalmasat visszafelé. Jól fel kellett öltöznünk, mert ez a gurulás kb. 13 km-en tartott. Gurulhattunk volna hazáig is, de most jött el a bevezetőben említett "sőt többet". Az történt ugyanis, hogy Guszti javaslatára terven felül felmásztunk a Sziléziai-házhoz. :O A 47. km-nél jártunk és 995 m-ről indultunk. 7 km-en emelkedtünk 1680-ra. Ez az emelkedő sokkal durvább volt, mint az eddigiek, Fecó mondta is, hogy nem vagyunk normálisak, hogy ide feltekerünk, de megcsináltuk és megérte, mert a látványról, ami fent fogadott, csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. No, meg azért a teljesítményünkre is büszkék vagyunk... :király:

KépKépKép


Betértünk a házba egy forró italra, aztán ismét egy hatalmas gurulás következett. Csak egy boltnál álltunk meg Smokovecen, egyébként szinte csak gurultunk hazáig.
A táv 69 km, a szintemelkedéssel meg szerintem csúcsot döntöttünk, mert 1925 m lett.

A 3. reggelen tényleg a hasunkra sütött a nap, fantasztikus idő ígérkezett. Házigazdánk javaslatára (akivel Fecó szlovákul beszélgetett, csak tudnám hogy csinálja :hmm: ), egy nagyon hangulatos, forgalommentes aszfaltúton indultunk el. Ismét bebizonyosodott, amit eddig is tudtunk, hogy minden gyönyörű táj napfényben még gyönyörűbb tud lenni. Ámulattal néztem az előttem tornyosuló hegyeket és élveztem a körülöttem zöldellő - virágzó - csicsergő természetet.

KépKép


Az első 10 km-en ezúttal is emelkedőt kaptunk, majd a főútra érve sűrű, sötét fellegeket. Ahogy elbújt a nap, rögtön jóval hidegebb lett. Kiértünk egy 2 számjegyű útra, amely mellett nem egyszerű kerékpárút, hanem tükörsima kerékpár sztráda vezetett, pedig az úton alig tűnt fel néhány autó. A hátunk mögé került a Tátra, gurultunk Spisská Belá felé.

KépKép


Odaérve megcsodáltuk a templomot és a mellette álló harangtornyot. Megebédeltünk, majd folytattuk utunkat, de nem jutottunk messzire, mert a következő falucskában ismét egy hasonló, érdekes toronyra leltünk, egy kápolna és egy kastély szomszédságában. El is készítettük a csoportképet, majd betekertünk Késmárk városába. Nagyon szép kis városka, mindenkinek csak ajánlani tudom, ha arra jár, okvetlen nézze meg. Mi egyenesen az evangélikus templomhoz tekertünk, amely a világörökség része és, amely délben bezárt az orrunk előtt. :reklamál: Akkor és ott nem éreztem oly nagy veszteségnek, de most, hogy nézem a képeket, annyit tudok mondani: hűűű, a mindenit!!! A mellette épült új templom belseje közel sem olyan szép. No, de biztosan járok még arrafelé és akkor meg fogom nézni belülről is.

KépKép


Alaposan megnéztük a várat is, majd beültünk egy koccintásra Fecó szülinapja alkalmából. :koccint:
Megnéztünk még egy harangtornyot, majd elindultunk kifelé a városból. A főúton rövidebb lett volna, de mi kerültünk egy nagyot egy alsóbb rendű úton, ami szép nagy dombok között vezetett. Végül szembe fordultunk a Tátrával és elindultunk ismét felfelé. Le sem tudtam venni a szemem a látványról, annyira szép volt. Kár, hogy jobbról fekete fellegek fenyegettek minket, sőt láttuk, hogy a távolban már szakad az eső, de szerencsére sikerült megúsznunk szárazon. :ima:
A végére kaptunk egy rövidke kis földutat, amely belecsatlakozott a reggeli hangulatos kis utunkba, azon tekertünk / gurultunk a szállásunkra. Nem maradt más, mint fel- és bepakolni az autóra, -ba, aztán irány hazafelé. Gusztitól Poprádon köszöntünk el. :üdv:
Ezen a napon kb. 58 km-t tekertünk 703 m szintemelkedéssel.

Összegezve a 3 napot: azt gondolom, hogy sokkal-sokkal jobb volt, mint amilyennek ígérkezett. Az igaz, hogy az első napot megvétózta az eső, viszont a következő kettőre egy szavunk sem lehet. A túrák elég nehezek voltak, de aaannnyira szép volt a táj, hogy elterelte / magára vonta a figyelmem. Családias hangulatú, kellemes túra volt.
Mások nevében nem nyilatkozom, de én biztos, hogy visszatérek még ide, nem is egyszer... :igen:

A túrán készült képek megtekintéséhez kattints ide!

Hozzászólások

Hozzászólás írásához nincs jogosultságod. Jelentkezz be!