Bicajos Vándor logó

Bicajos Vándor Kulturális és Sportegyesület

Az igazi jó kalandokat mindig a véletlen hozza, de ritkán hozza helybe.
El kell indulni valamerre, hogy találkozzunk velük. /Varga Domokos/

Kis-Balaton zalai körrel

0 hozzászólás

Túrabeszámoló • szerző: Katalin

Bár augusztus 29-ét írtunk, az időjárás nem akarta tudomásul venni, hogy a végéhez közeledik a nyár... és a nap sem viselkedett úgy, ahogy augusztus 20-a után illik...
15-en találkoztunk Alsópáhokon, hogy egy jót tekerjünk a Kis-Balaton körül. 2011-ben már jártunk itt, de akkor nem sikerült megcsinálni a kört.

KépKép


Zalavár felé indultunk. Récéskúton felkerestük a 9. század végén épült templom romjait, melyhez egy gazzal rendesen benőtt ösvényen jutottunk el.
A következő megálló sem volt messze. Megnéztük a Millenniumi Emlékművet az Életfával, a Nemzetek Emlékműveit (Cirill és Metód emlékoszlopát), a Szent István kápolnát és Hadrianus mártír zarándoktemplomának romjait.

KépKép


A töltésen tekertünk tovább, ahol egy kilátóba felmászva láthattunk rá a környékre. A következő megálló a svájci közreműködéssel mindenféle kötőanyag nélkül épült farakásszerű házikónál volt. Hogy mi a funkciója? Hmmm... talán madárles?

KépKép


Műúton értük el a Kányavári-szigetet, amely még másodszorra is nagyon szép. Főleg a híd tetszett, és a hídról a kilátás. Készítettünk egy (hiányos) csoportképet, majd felkapaszkodtunk a kilátóra, amely magasabb volt, mint az előző és sokkal szebb volt a kilátás. Itt is készült néhány fotó, majd visszatértünk a híd melletti büfébe.

KépKép


Miután kipihentük magunkat, tovább tekertünk következő uticélunkhoz, a Bivalyrezervátumhoz. Sajnos nem volt szerencsénk, ezúttal egyetlen bivalyt sem láttunk. Vigasztalásul itt egy kép, 2011-ben ezt láttuk:

KépKép


A következő sok-sok km lapos volt és unalmas, egyáltalán nem tetszett. Zalaszabaron megpihentünk egy épület árnyékában. Fecó egy kilátóba való felmászást tervezett, de a nagy melegben senkinek sem hiányzott még ez a kicsi dombocska sem, így inkább a kocsmában időztünk.

KépKép


Zalaapátiban az Apátságot néztük meg, de igazándiból mindenkit már csak az érdekelte, hogy hol találunk vízcsapot. Kehidakustány után le is vágtunk egy ficakot, ennek következtében egy olyan főúton voltunk kénytelenek tekerni, hogy azt hittem egy autópályára tévedtünk. Emelkedőt is kaptunk bőven, ami így a vége felé nem kellett annyira.

KépKép


Négyen már korábban elkanyarodtak Keszthelyre fürödni. A túra végén felpakoltuk a bringákat és autóval mentünk mi is a strandra. Nagyon jó meleg volt a víz, sajnálom, hogy nem vittem fürdőrucit és így csak térdig tudtam bemenni.
A túra vége 87 km, a szintemelkedés 402 m volt.
Nagyon jó hangulatú, kellemes túra volt, bár a hőség mindent elkövetett, hogy elrontsa. Engem speciel teljesen kikészített, sokkal jobban, mint a napi 1000 m körüli szintemelkedés 1 héttel korábban Ausztriában.

A túrán készült képek megtekintéséhez kattints ide!

Hozzászólások

Hozzászólás írásához nincs jogosultságod. Jelentkezz be!