Bicajos Vándor logó

Bicajos Vándor Kulturális és Sportegyesület

Az igazi jó kalandokat mindig a véletlen hozza, de ritkán hozza helybe.
El kell indulni valamerre, hogy találkozzunk velük. /Varga Domokos/

Göcsej-ahol még nem jártunk

1 hozzászólás

Túrabeszámoló • szerző: Katalin

Ezen az augusztus végi hétvégén Zala megyébe indultunk, egészen pontosan Zalaegerszegre. Sátrat állítanunk nem kellett, mert remek és olcsó szállást találtunk a Pitvar söröző étterme feletti tetőtérben. El is foglalhattuk reggel 9-kor, így fél órával később már nyeregből csodálhattuk meg a belváros épületeit.
Nagykutas felé tekertünk dimbes-dombos tájon. Gyönyörű családi házakat és gondozott portákat láttunk mindenfelé. Hamarosan egy tábla figyelmeztetett, hogy onnantól Vas-megyében vagyunk, a Vasi-hegyháton folytattuk utunkat. Ami még szembetűnő volt, az a sok-sok "vándorok vigyázói", azaz az útszéli keresztek. Nagyon sok van belőlük és szépen rendbe vannak tartva.

KépKépKép


Az Olimpiai-tónál megpihentünk és elköltöttük korai ebédünket. Nem csábított fürdésre a víz, így haladtunk tovább. Ozmánbük után letértünk egy salakos útra, amely előbb egy tavacska mellett, majd fák között vezetett, mégpedig a Nagyboldogasszony templomhoz, ahol egy szép zarándokhely van kialakítva. Forrás és kút is van, nyilván csodatévő szentelt víz folyik belőle.

KépKépKép


Azt gondoltuk, hogy majd szépen tovább biciklizünk az úton, amelyen ide érkeztünk, de nem. A mi útvonalunk derékba kapva a szintvonalakat, a sárga turistajelzésen, meredeken tört felfelé (24%). Határozottan zempléni fílingem lett, szerencsére azonban ez sokkal-sokkal rövidebbnek bizonyult.
A fennsíkon tekertünk úgy 2-3 km-t, áthaladtunk egy csöppnyi településen, amely a Velence névvel büszkélkedik. Zalacsében a kerékpárút mellé kitettek egy házi sört és főzött fagylaltot hirdető táblát. Természetesen megkerestük, nem volt messze és ízlett a fiúknak, de elég erősnek találták.
Kb. 10 km-t tekertünk kerékpárúton, amitől nem voltam elájulva, mert nem volt turista csalogató. Konkrétan jobbról a vasúti síneket és a mellette növő gazt-, balról a kertek végét és a mögöttük növő gazt bámultam, elég uncsi volt ilyen hosszú távon. No, de nem panaszkodom, örülünk minden cm kerékpárútnak, amiből Zalaegerszegen pl. meglepően sok van. Be is értünk hamarosan a városba és a szállásunkra. Nem kellett messzire mennünk a vacsoráért, inkább az jelentett gondot, nem kicsit, hogy a jobbnál-jobb ételekből és hatalmas választékból melyik legyen a kiszemelt fogás. Alaposan be is kajáltunk, nem éppen diétás fogásokból.
A táv 73 km, a szintemelkedés 457 m volt.

A 2. napon a Bazitai utcán hagytuk magunk mögött a várost. Útba esett a TV torony kilátó, így a szép kilátásban reménykedve mentünk közelebb, de sajnos 1 órát kellett volna várni a nyitásra, amihez így túra elején nem volt kedvünk, így tovább tekertünk.

KépKépKép


Bazita nagyon helyes kis település, egy gerincen fekszik, így jobbra-balra szép a kilátás. Nem véletlenül választotta Verebes István lakóhelyéül, el is tekertünk a háza előtt. Utunk során láttunk sok tök-földet és örökzöld csemetéket. Érdekes, hogy az ország déli részében nevelik a legtöbb fenyő és tuja csemetét. Ami még szokatlan volt a más vidékeken élőknek, az az olajkutak látványa, bár nem sok van belőlük, de azért akad. Haranglábból is többet láttunk, mint más tájakon.
Nován megálltunk ebédelni, majd egy repceföld mellett tekertünk el. Igen, repce volt. Virág nélkül nem ismertük fel a levelét, de rákerestem a neten. Beértünk az erdőbe és letértünk egy nagyon kellemes hangulatú útra, amely egy kastélyhoz vitt, de sajnos még a parkját sem tudtuk megnézni, pedig az elviekben látogatható.

KépKépKép


Forgalommentes aszfalton haladtunk tovább, a szélén mezei zsurlóra hasonlító növényzettel, majd egy salakos emelkedőre kanyarodtunk. Amikor végre felértünk megláttuk a következőt, úgy hullámzott az út, mint egy ritmikus gimnasztika szalag. Aszfalton sem lett volna könnyű, de a mély salakban képtelenség volt tekerni. A salak földútra váltott, amin kb. 4 km-t tekertünk a következő faluig, ahol szusszantunk egyet a kocsmában. Kellemes tájon folytattuk utunkat, főleg a jobbról árnyékot adó erdőből kiáramló hűvös levegő volt istenien üdítő.

KépKépKép


Szilvágyon készítettünk egy csoportképet, majd tovább csodáltuk a tájat Kustánszegig, ahol egyenesen a tóhoz gurultunk. Nagyon jól esett lehűlni és felüdülni a hűs habokban. Szép, békés kis tó, a partján szinte csak német szavakat hallottam. A következő faluban őzeket láttunk az egyik telken, majd megmásztuk a túra utolsó emelkedőjét és hatalmasat gurultunk Teskándig. Innen már csak betekertünk a városba az előző napról már ismert útvonalon. Már előre spekuláltunk, hogy mi legyen az aznapi vacsora. Én visszafogtam magam, mégis sikerült ismét alaposan jóllaknom.
A táv 84 km, a szintemelkedés 885 m volt.

A 3. napon Pózva irányába tekertünk egy kiváló minőségű kerékpárúton, majd rázós, töredezett aszfalton, aztán újra jó minőségű, de autóúton. A táj gyönyörű volt, de még elég ködös. Tudtuk, hogy ez az állapot nem tart sokáig, hisz erre a napra jósolták a legmelegebbet és a napocskát elnézve, ez borítékolva is volt.

KépKépKép


Búcsúszentlászlón álltunk meg először pihenni, továbbá megnézni a Románkori templomot és a Kálváriát. A következő etap tele volt kisebb-nagyobb tavakkal, melyek hol közelebb, hol távolabb voltak az úttól. Az egyikből mindenféle kórók, nádasok és faházak álltak ki, különösen kellemes hangulatot árasztva, nagyon tetszett. Később sűrű füstre lehettünk figyelmesek, talán trágyahegyek gyulladtak be, nem tudom, de - talán furán hangzik ezt állítani - de ez is gyönyörű volt.

KépKépKép


Erre is rengeteg tuja-kölyök és a mostanában pompázó Aranyvessző dobta fel a táj színeit. Hahót után megkaptuk a túra szinte összes szintemelkedését egyben, legalábbis úgy tűnt, ráadásul meredek, salakos-köves úton. Alaposan megizzadtam, mire felküzdöttem magam a nagy melegben. Söjtörre gurultunk le, ahol én már kb. harmadszor láttam Deák Ferenc szülőházát. Megebédeltünk, majd lenyomtuk a hátra lévő 20 km-t, 2 után már az autónál voltunk. Felpakoltuk a bringákat és indultunk is haza.
A rögzítést elfelejtettem időben elindítani, de a táv kb. 74 km, a szintemelkedés 350 m körül lehetett.

Tartottunk az augusztus végi időjárástól, de csodálatos időt fogtunk ki és a tájról is csak pozitívan tudok nyilatkozni. Jártunk már Zalában, igaz, nem pont ugyanitt, de akkor lepusztultabbnak tűnt. Most csupa szép, tiszta, gondozott portákat láttunk, el is ámultunk rajta. A túrák hossza és szintje sem volt túl nehéz, vagy túl könnyű, szóval kellemes tekerés volt.

A túrán készült képek megtekintéséhez kattints ide:
Göcsej 1. nap
Göcsej 2. nap
Göcsej 3. nap

Hozzászólások

Avatar
#1martin_bp

Nekem pénteken már munkanap volt, különben szívesen tartottam volna veletek. Szép túraútvonalok, jó idő, jó társasság, finom ételek- kell ennél több?

Hozzászólás írásához nincs jogosultságod. Jelentkezz be!