Bicajos Vándor logó

Bicajos Vándor Kulturális és Sportegyesület

Az igazi jó kalandokat mindig a véletlen hozza, de ritkán hozza helybe.
El kell indulni valamerre, hogy találkozzunk velük. /Varga Domokos/

Cserehát, Zemplén, Tokaj pótlással

3 hozzászólás

Túrabeszámoló • szerző: Katalin

Egy hónap kihagyás után indultunk erre a 3 napos, nem túl könnyű túrára. Ez persze nem vonatkozik minden résztvevőre...
Szerencs volt az első napi túra kiinduló pontja.

KépKép


Először a várat néztük meg, majd Tarcal felé indultunk, amely 17 km síkon tekerést is jelent egyben.
Kellemes időben, kellemesen elnézelődve jutottunk el a Tokaj-hegy lábához, majd kezdtük meg az emelkedést kb. 90-ről 510 m-re. Izzasztó volt 6 km-en keresztül csak felfelé tekerni.

KépKép


Készítettünk egy csoportképet, megebédeltünk, aztán lefelé gurulva jól megfagytunk. Majdnem teljesen leértünk, amikor elkanyarodtunk a Jézus szobor felé, amely természetesen egy kisebb hegyen áll, ahova megint csak felfelé kellett tekernünk, méghozzá nagyon meredeken. Egyébként nagyon szépen megcsinálták, rengeteg pad, virágok, díszcserjék... és persze szép kilátás. Még minibusz járat is van.

KépKép


Tarcalt elhagyva megnéztük a Gróf Degenfeld Kastélyszállót, majd egy darabon a főúton tekerve a Disznókő pincészet felé fordultunk. Érdekes neve van, a tulaj francia és a traktor tárolót simán vallási zarándokhelynek néztük. :pislog: Enyhén dimbes-dombos terepen érkeztünk meg Mádra, ahol több látnivaló is várt ránk. Megnéztünk néhány szép épületet, köztük egy zsinagógát is, miközben Andor a Pokémon figurákat hajkurászta. :lol:

KépKép


A következő településünk Tállya volt. Itt is felkerestünk egy-két régi épületet, meg egy emlékművet, amely szerint itt található Európa mértani közepe. Megpihentünk a központban, majd elindultunk visszafelé Rátkán és Ondon keresztül. Szerencsre érve elköszöntünk Gergelytől, bevásároltunk estére, majd felpakoltuk a bringákat és elhajtottunk Pálházára, a szállásunkra.
A táv 62 km, a szintemelkedés 778 m volt.

A második napon kissé felhős-borús időben indultunk, de cseppet sem bántuk, mert kiváló bringázós idő volt. Ráadásul alig értünk ki a faluból, máris az erdőben voltunk, szóval ekkor még nem volt melegünk. Nem sokkal később viszont nagyon is melegünk lett - erdő ide, vagy oda - az emelkedő megtette a magáét. Az út minősége sem könnyítette meg a helyzetünk.

KépKép


Volt, ahol nagyon meredek, keskeny, bozótos, ágak és fatörzsek által keresztezett ösvényen másztunk fel. És ez később meg is ismétlődött azzal a különbséggel, hogy sűrűbb volt a bozót, vékonyabbak az ágak keresztben és jól összecsipkedett a csalán. Jó kis gyalogtúrát nyomtunk, csak azt bánom, hogy bringát is vittem, mert hát anélkül sokkal-sokkal könnyebb lett volna.
Aztán kiértünk egy fennsíkra, ahonnan be lehetett látni a völgyet, majd a távolabbi hegyeket, ami nagyon szép volt. Mire ideértünk, addigra a nap is kisütött, nagyon kellemes volt a fák árnyékában tekerni, gurulni. Az egyik ilyen gurulásnál Fecónak sikerült egy érdekes esést bemutatnia, ugyanis le tudott lépni a bringáról, viszont nem tudott megállni, így esett el. Nem lett baja és a későbbiekben az út is szépen kisimult.

KépKép


Egy helyen emlékművet állítottak az erdőben dolgozó embereknek. Legurultunk egészen Makkoshotykáig, ahol épp esküvő volt. Leültünk ebédelni a gyönyörű rózsa-ligetben, amikor pálinkát kínáló urak és süteményt kínáló hölgyek járták a falut, minket is megkínáltak. :fincsi:
Legyőztünk még egy emelkedőt, mielőtt begurultunk Sárospatakra.

KépKép


Csak ámultam a gyönyörű épületek láttán. Jártam már a városban 2x is, de akkor ez a rész kimaradt. Megnéztük a várat is, majd nosztalgiából felkerestünk egy cukrászdát, bár ne tettük volna, elromlott a kedvem tőle. :(
Kitekerve a városból ismét felfelé indultunk, mégpedig a Megyer-hegyi tengerszemhez. Ez egy csodás kis tavacska a hegy tetején, Magyarországon egyedülálló. Gyorsan körbefutottam, hogy ne csak azt az oldalát lássam, amelyiket néhány éve már láttam. Sajnos a fák elég sokat kitakartak a látványból.

KépKépKép


Lefelé olyan meredek volt, hogy csak tolni mertük, kb. 28%-os szakaszokkal, gyökerekkel, vízmosásokkal. Gyorsan leértünk egy pici tavacska partjára, onnan tekertünk be a közeli faluba. Egy rövidke, de nagyon szép lapos rész következett, aztán ismét az erdőben tekertünk felfelé, de legalább aszfalton. Eltekertünk egy újabb tavacska mellett, ahol szintén esküvőt tartottak, majd visszatértünk az erdőbe, de ezúttal ismét földúton. Közel 300 m-t emelkedtünk, a legmeredekebb rész 28,7%-os volt! :O

KépKépKép


És itt volt a fent már emlegetett második bozótos emelkedő is, a kék jelzésen. Alig tudtam átvergődni, mert már annyira fáradt voltam. Jobb, ha nem tudjátok mi járt a fejemben! :S :mérges: :lol: Na, de ennek is vége szakadt egyszer és kiértünk végre egy helyes kis településre, ahonnan ismét aszfaltot érezhettek a kerekeim maguk alatt. A következő település Vágáshuta volt, innentől szépen kiegyenesedett az út, a Hosszú-patak völgyében. Még néhány km és vissza is értünk Pálházára. Jó sokat kivett belőlem a terep, alaposan elfáradtam.
A táv 57 km, a szintemelkedés 1123 m volt.

A harmadik napon elautókáztunk Encsre, ami egész helyes kis városka, nem is gondoltuk volna. A vasútállomáson összefutottunk Józsival, minő véletlen! ;) :lol: Lapos úton tekertünk Méra felé, de nem sokáig volt lapos, mert szépen, finoman emelkedni kezdett. Pontosan az "ennyi kell is" kategória volt. Az aszfalt sima, az idő csodás, a táj meg egyre szebb, szóval nagyon jó hangulatban tekertünk.

KépKép


Szemere nevű településen találtunk egy kastélyparkot, de a kastélyt sajnos nem láthattuk. Kerestünk helyette egy másikat, amely vendégházként üzemel. Visszagurultunk a parkba és kellemesen megebédeltünk. Sajnos a túra egy durva emelkedővel folytatódott, ami ki is tartott a határig. A nap is ekkortájt rakott a tűzre, kezdett a kívánatosnál melegebb lenni.

KépKép


Kb. 5 km-t tekertünk a határon, aztán visszafordultunk és Krasznokvajdáig gurultunk. A táj még mindig csodaszép volt, az aszfalt is sima, szóval nem volt okunk panaszra. Krasznokvajda után jöttek megint az emelkedők, nekem már annyira nem hiányoztak, mert az előző napot sem hevertem még ki.

KépKép


Amikor meg lejtett végre, akkor kaptunk egy nagyon rossz útszakaszt, szétrázta mindenünket. Szerencsére nem volt hosszú, aztán begurultunk Encsre. A végére betelt a memóriám, sajnos nem tudtam fotózni (csak telóval), pedig lett volna mit. Nekem ez a túra tetszett a legjobban, végig csodás, dimbes-dombos tájon tekertünk, kellemesen bámészkodtam jobbra-balra.
A táv 65 km, a szintemelkedés 590 m volt.

Összefoglalva a 3 napot: az időjárás végig kedvezett nekünk, az útvonalak szépek és kalandosak voltak, bár a második napit csak annak ajánlom, aki szereti a kemény kihívásokat. A harmadiktól viszont elájultam, nem is tudom hogy maradt ki eddig a Cserehát. Szóval szuper volt! :)

A túrán készült képek megtekintéséhez kattints alább:
Képek: 1. nap
Képek: 2. nap
Képek: 3. nap

Hozzászólások

Avatar
#1kerfer

Köszi a beszámolót!
A földutakért elnézést, csak neked akartam kedvezni "nehogy ugyan azon az útvonalon haladjunk oda-vissza" :üdv:
Az a Cserehát nagyon klassz- kár, hogy olyan távol van.

Avatar
#2dodomadar

Kösz a beszámolót, így legalább tudom, hogy miről maradtam le az első két nap :)
A harmadikon szerintem is nagyon szép tájakon tekertünk! Érdemes máskor is útba ejteni!

Avatar
#3gregory

Örülök, ha csak 1 napra is, de elmentem, jó volt, szép helyeken jártunk. Köszi a képeket is, meg a beszámolót!

Hozzászólás írásához nincs jogosultságod. Jelentkezz be!