Bicajos Vándor logó

Bicajos Vándor Kulturális és Sportegyesület

Az igazi jó kalandokat mindig a véletlen hozza, de ritkán hozza helybe.
El kell indulni valamerre, hogy találkozzunk velük. /Varga Domokos/

Bosznia egy kis Horvátországgal

7 hozzászólás

Túrabeszámoló • szerző: Katalin

Bosznia... nem egy népszerű úti cél a magyarok körében... most, hogy bejártam ezt az országot, nem értem, hogy miért. Gyönyörű hegyeik vannak, fantasztikus vízeséseik, Karintiára emlékeztető tavaik, az emberek kedvesek, az ellátás kitűnő, az utak jobbak, mint itthon és az árak is alacsonyabbak, szóval tényleg nem értem. Persze negatívumot is tudok említeni: némelyik országrészben sok a kóbor kutya, általában nagy testűek, ezért ijesztőek, pedig jámborak. Kerékpárutat csak Szarajevóban találtunk, illetve Blagajban is, de azt nem nevezném annak. Általában kevés a kerékpáros, ők is inkább a járdán tekernek. Szokatlan még, hogy némelyik út mentén 20 méterenként piros színű halálfejes tábla tiltja, hogy bemenj az erdőbe (az aknák és bombák miatt), ahol egyébként viperák is előfordulnak. Az ország szépen fejlődik, gyönyörű és hatalmas házak épülnek, a kertek ápoltak, tele virággal és különféle zöldségekkel... szorgos-dolgos népek lakják ezt az országot.

Az első napon Jajcéba utaztunk. Jó hosszú volt az út, a vége felé meg-megálltunk megcsodálni a gyönyörű tájat. Eredetileg sátrazni akartunk, de 8 € volt a Hostel, ami annyira új volt, hogy még most is folynak az építési munkálatok, szóval inkább az épített szállást választottuk. Kb. 4 óra lehetett, amikor bringára pattantunk, hogy megkerüljük a Pliva tavat. Alig indultunk el, máris meg kellett állnunk, olyan gyönyörű vízeséseket láttunk. Kicsivel feljebb egy szabad strandra leltünk, amelynek Fecó nem tudott ellenállni, nem is akart, jól esett a felfrissülés a nagy melegben. :D

KépKép


Néhány kilométerrel később újabb csoda várt ránk, mégpedig egy malomrendszer. Imádom az ilyesmit, fantasztikus volt!

KépKép


A tókör végén megkerestük a település központjában lévő nagy vízesést, majd visszatértünk a szállásunkra. A táv nem volt jelentős: 21 km, 423 m szinttel. Szusszantunk egyet, majd gyalog indultunk vissza a centrumba. Felmásztunk a várba, majd bejártuk a település többi részét is.

A második napon felpakoltuk a bringákat és elautóztunk Travnikba, ahol megnéztük a belvárost, majd felcaplattunk a várhoz. Belülről nem tűnt érdekesnek, így csak kívülről néztük meg, a környező kilátással együtt. Megkerestük a Kék víznek nevezett zuhatagot, amely mellett olyan friss volt a levegő, mintha egy óriás hűtőt nyitottak volna ki.

KépKép


Ez után elindultunk megkeresni egy magyar által építtetett házat. Magunknak nem sikerült, így leszólítottunk két hölgyet, akikről kiderült, hogy az egyik Floridában él és olyan kedves volt, hogy vásárolt nekünk egy doboz erdei szamócát, amire rácsodálkoztunk, mert nálunk nem lehet ilyet kapni. Meglett a ház is, azt hiszem Hafizadic a neve. Visszaültünk az autóba és Visokéba utaztunk. Itt már bringára pattantunk, hogy felfedezzük közelebbről a feltételezett piramisok titkát. Rögtön egy olyan emelkedővel indítottunk, hogy le kellett szállnunk, mert elemelkedett a bringa eleje az úttól. (26,6%-os szakasza is volt!) A fennsíkon gyönyörű panoráma tárult elénk, majd élvezetes gurulás következett. :D

KépKép


Megpihentünk egy étterem teraszán, ahol megtudtuk, hogy épp ramadán van (tehát korlátozott a sör forgalmazása) és figyeltük a közeledő sötét felhőt, hogy vajon mekkora eső lesz belőle... hát szinte semmi, de legalább nem aszalódtunk annyira a nagy melegben.
Salakos úton, erősen dombos tájon folytatódott az utunk, gyönyörű zöld vidéken, aztán lejtőben is olyan meredeket kaptunk, amin szintén csak tolva tudtunk leereszkedni. Visszaérve Visokéba eltekertünk egy olyan föld mellett, ahol az erdei szamócát termelik... elég kiábrándító volt. :pislog: A táv 36 km, a szintemelkedés 656 m volt.
Felpakoltuk a bringákat és még aznap továbbhajtottunk Szarajevóba, egy nagyon szép, új kempingbe. Már nem emlékszem, hogy mit csináltunk este, de éjjel 2 körül egyszerre pattant fel az összes szemünk, amikor meghallottuk a szomszédos dzsámi minaretéből hangszórókon harsogó müezzint. Hát nem volt kellemes. :nemnem:

A harmadik napon egy kertvároson tekertünk át, hát nem győztem bámulni jobbra-balra, olyan gyönyörű, ízléses családi házak álltak ott, általában kovácsoltvas kerítéssel. Aztán persze megint megkaptuk a nekünk járó meredek emelkedőnket... el sem tudom képzelni, hogy télen hogyan közlekednek ezeken az utakon. :hmm: Még gyalog is olyan meredekek az utcácskák, hogy nem szívesen szaladnék vissza a boltba egy pohár tejfölért... :fffuuu: Aztán egy olyan részre értünk, ahol csupa - növényzettel benőtt - lebombázott épületet láttunk... döbbenet :O Alattunk terült el az egész város.

KépKép


Salakos, erdős rész következett, majd újra aszfalt, ami folyamatosan emelkedett. Megpihentünk egy jámbor kaukázusi kéregető társaságában, majd folytattuk utunkat felfelé, ahol gyönyörű panoráma fogadott.

KépKép


Végre hatalmas gurulás, majd egy salakos rész következett. Itt is voltak durva emelkedők, jó sokat kivett belőlünk... Volt egy bizonytalan pont az útvonalban, ami túl meredeknek tűnt a szintvonalak alapján. Ez a tudat kísért minket egész túrán, gondolkodtunk, hogy mit tehetünk abban az esetben, ha nem tudunk leereszkedni a meredek ösvényen. Na, hát ez be is igazolódott, egy meredek, bozóttal benőtt ösvény állt előttünk, így módosítottunk az útvonalon és visszatértünk arra az aszfaltútra, amelyen odafelé mentünk, csak ezúttal korábban letértünk a főváros felé. Teljesen lezsibbadtak a kezeim, annyira húztam a fékeket a meredek utcácskákon, 28,1%-os része is volt! :O :facepalm: Megálltunk egy pekaránál enni egy bureket, majd a fent említett kerékpárúton tekertünk vissza a kempingünkbe. Út közben láttunk egy temetőt, amelyen keresztül vezettek egy autópályát... hmm... érdekes. :hmm:
A túra vége 64 km, a szint 1560 m volt. Főztünk egy lecsót vacsorára, majd nyugovóra tértünk, aztán ismét felijedtünk az éjszakai müezzinre. :S

A negyedik napon reggel Blagajba indultunk, a GPS egy olyan útvonalat javasolt, hogy felmásztunk egy keskeny, meredek szerpentinen, majd a fennsíkon nézegettünk tanácstalanul, hogy tényleg erre kell mennünk?, amikor szólt egy helyi lakos, hogy ne menjünk arra, mert rossz az út. 15 km-t autóztunk vissza az előző városba, hogy egy hosszabb, de csodálatosan szép völgyben közelítsük meg Blagajt. Ezen az úton szívesebben tekertem volna, annyira szép volt.
Blagajban egy picike, folyó parti kempinget választottunk. A tulaj úgy csoszogott oda hozzánk, mint aki 3 napja nem aludt, megkérdezte mit segíthet, majd eligazított minket. Olyan pici volt a kemping, hogy folyton igazgatta a sofőröket ki hova és hogyan parkoljon. Nagyon közel voltak a sátrak és lakókocsik egymáshoz, tisztán hallottuk a szomszéd horkolását. Viszont azt is el kell mondanom, hogy sosem voltam még olyan kempingben, ahol ennyire figyeltek volna a vendég teljes kényelmére, minden apróságban figyelmesség volt tapasztalható. A konyha tiszta és maximálisan felszerelt, minden vendég kapott széket párnával, kis asztallal, a sátrasok cöveket kalapáccsal, vastag szivacs matracot. A kinti mosdók felett is volt tükör, a wc-ben illatosító, mindenhol virágok, árnyat adó fák, szárítókötelek csipeszekkel, power bank, wifi... mindenféle információ: hol a bolt, az étterem, a látnivalók, térképvázlat... szóval le voltam nyűgözve. Megérdemli, hogy idetegyem a linkjét :)
Lett volna túra erre a napra is, de akkora volt a forróság, hogy inkább maradtunk a kemping árnyat adó fái alatt, néha beálltunk a zuhany alá, ugyanis a folyó vize jéghideg volt, 2 percnél tovább a lábunk sem bírta. Főztünk egy krumplis tésztát ubisalival és csak 5 körül indultunk el meglátogatni a dervis kolostort. Ezt a helyet mindenkinek ajánlom, érdemes megnézni!

KépKép

Fecó szerette volna, ha felmászunk a várba is, de még neki sem volt kedve hozzá a nagy melegben, így visszasétáltunk a kempingbe, egy nagy fehér kutyus csatlakozott hozzánk.

Az ötödik napon érdekesen indult a túra. Ismét felfelé indultunk, amiben semmi érdekes nincs, salakos úton, ami szintén nem csoda. Viszont az ösvényünk egyre keskenyebb, gazosabb lett és kimondottan paradicsomi állapot a kígyók számára. Én nagyon féltem tőlük, pedig egyet sem láttam, viszont Józsi látott egyet maga előtt és később egyet én mögöttem átkelni az úton. :O A kavicsokban elmerült a kerék, leginkább csak tolni tudtuk a bringákat és nagyon lassan fogyott az előttünk lévő távolság. Elmentünk a vár mellett, sőt fölé is mentünk. Láttuk az aszfalt utat is felettünk, de felkapaszkodni nem tudtunk a meredekség és a sűrű bozót miatt, a kígyókról és a piros halálfejes táblákról - melyek az aláaknázott területet jelezték - nem is beszélve. :zokog:

KépKép


Kb. 6 km-t tettünk meg így, ezen a kijelölt kerékpárúton! mire végre kiértünk az aszfaltútra. Megpihentünk egy étterem teraszán, majd immár az aszfalton folytattuk a tekerést továbbra is felfelé. Már azt hittem, hogy ennek az emelkedőnek soha nem lesz vége, főleg, hogy elszakadt az egyik bovdenem, elöl csak a legkisebb sebességen tudtam tekerni. Nagyon zavart volna, ha van egy tenyérnyi vízszintes terület, de az nem volt, így bánta fene. Gyönyörű fennsíkra értünk, ahol szolidan elkezdtünk gurulni. Annyira szép volt, hogy nem engedtem felgyorsulni a bringát. Közel 13 km fantasztikus gurulás következett, közben meg-megálltunk egy-egy kilátó ponton. Pazar kilátás nyílott az alattunk elterülő Mostárra. Aaaaannyira szép volt és kellemes, hogy bőven megérte a fáradtságot.

KépKép


Mostarra nem mondanám, hogy hű, de szép város, vannak kimondottan csúnya részei. A folyó viszont eszméletlen szép és a híd körüli épületek, meg a bazár-sor is pazar. Hatalmas tömeg volt, főleg a hídon... nagyon kényelmes és ízléses beülők a kis utcácskákban.

KépKép


Kiszáradtunk és kerülgetett a hőguta, mire átvergődtünk a tömegen... muszáj volt pihenni egy árnyékos helyen. Ezt a helyet egy benzinkút mellett találtuk meg. Az egyik benzinkutas kérésünkre megadta egy kerékpár szerviz címét, amit aztán zárva találtunk. Ott is rögtön kaptunk segítséget, egy kismotoros férfi mondta, hogy kövessük és elvezetett egy másik szervizbe. Kb. negyed óra alatt elkészült a bringám és kérdésemre, hogy mivel tartozom "have a nice trip" -el válaszolt, még a bovdenért sem kért egy fillért sem. :yeah:
Hirtelen sötét fellegek jöttek és hatalmas szélvihar kerekedett. Behúzódtunk egy kapu alá, de nem esett és a szél is lecsillapodott, így elindultunk vissza Blagajba. Út közben már hatalmas pocsolyák voltak, szóval csak minket került el az eső. A hőmérséklet pár fokkal visszaesett, persze csak ideiglenesen. A túra vége 50 km, a szint 900 m volt. A kempingben főztünk egy finom tárkonyos zöldséglevest, jól esett a sok izzadás után.

A hatodik napon ismét autóba ültünk és megálltunk megnézni a török-oszmán városka, Pocitelj várát, melyet Mátyás király építtetett. Nagyon hangulatos, kesze-kusza lépcsősor vezetett fel, kőzsindelyes házacskák között. Először a vár felső részét néztük meg, ahol félbe hagytak egy szuper beruházást és, ahonnan fantasztikus kilátás nyílt az alsó várra és a Neretva folyóra.

KépKép


Felmásztunk az alsó vár tornyába is, majd tovább utaztunk Capljinába, ahonnan egy kört terveztünk tenni a környéken. Mondanom sem kell, hogy felfelé indultunk, áttekertünk egy viadukt alatt, majd átkeltünk a gyönyörű, kékes-zöldes Trebizat folyón. Még csak ezután jöttek a meredekebb részek, volt 37,3 %-os része is!!! Az én másik (hátsó) sebváltó bovdenem is elszakadt rögtön az elején, így 1/8 volt a legkönnyebb fokozatom, ebben tekertem fel. :fffuuu: Az emelkedő tetején vártak a fiúk, beállították és fixálták a láncot a 3. fogaskeréken. Egy vízesést kerestünk, ahova egy nagyon meredek ösvényen lehetett leereszkedni. Lent egy kis paradicsom fogadott, egy darabka Plitvicéből. Sokan használták ki a hűsítő habokat a nagy melegben. Nekünk is jól esett az üdítő zuhany, a vízesés közelében finom frissítő permetben élvezkedtünk.

KépKép


Kellemesen elidőztünk 2-3 órát, majd tovább indultunk. Néhány km után le kellett térnünk a jó kis aszfalt utunkról, mert épp nem akartunk átmenni a határon, viszont ismét egy köves emelkedő előtt álltunk, amihez túl forró volt az idő, látnivaló sem akadt, ezért inkább visszafordultunk és az odautat néztük meg az ellenkező irányból. Ismét fürödtünk egyet a Trebizat folyó alsó szakaszában, bár szerintem jóval hidegebb volt itt a víz, ami azért érdekes, mert ugyanaz a víz, mint amiben feljebb fürödtünk. :pislog:
Visszaérve Capljina szélére már messziről szembe tűnt egy hatalmas kék színű biciklit ábrázoló tábla. Olyan mázlim volt, hogy a tulaj rögtön meg is csinálta a bringámat. Ezúttal 5 KM-be került, ami 850 Ft!!! Érdemes Boszniában javíttatni a bringát! :D
A mai adag 39 km és 404 m szint volt.
A túra végeztével ismét visszapakoltuk a bringákat az autóra és Neumba utaztunk. Neum Bosznia egyetlen tengerparti városa, 2 út vezet oda, az egyik a bosnyák hegyek között, a másik a Neretva völgyében, Horvátországon keresztül. A GPS a hegyekbe vezetett volna, de mi inkább a völgyet választottuk, így átutaztunk Horvátország csücskén. A szállásunk megtalálásával volt egy kis gondunk, mert nem volt pontos cím, vagy a GPS-ben nem volt benne, már nem tudom, de végül megtaláltuk, a kamasz fiát állította a kapuba a tulaj, ő várt minket. Nagyon pöpec, mondhatni luxus szállásunk volt, érdekessége, hogy az autók parkolnak a "tetőn", a szobákhoz lefelé kell menni. Hogy melyik lehet a földszint, azt nem tudom, mert ha a felső úton megyek, akkor az, ha az alsó úton, akkor meg az. Nagyon furi volt. :szemforgat:

A hetedik napra strandolás volt betervezve, de Józsinak ez nem annyira jött be, így a fiúk összehoztak egy fürdőzős-bringázós tervet. Dél felé indultunk és hamarosan át is keltünk Horvátországba. Nem sokat foglalkoztak velünk a határőrök, még igazolványt sem néztek. A parton haladtunk, gyönyörű kilátással két öbölre és aprócska szigetekre. Eltekertünk a nagyobbik öböl végéig, majd rákanyarodtunk a Trstenik félszigetre, ha egyáltalán ez a neve. Tettünk egy kis kitérőt a hangulatos Mali Stonba, ahol strandoltunk is egyet egy szuper kis öbölben. A víz alja tele volt tengeri sünökkel. Addig fotózgattam őket, amíg beázott a fényképezőgépem. :'(

KépKép


Stonban épp megnéztük a belvárost, amikor Józsinak defektje lett. Javítás után letelepedtünk néhány pálmafa árnyékába ebédelni, majd tovább indultunk a félsziget tenger felőli oldalára. A nyílt tengert sajnos innen sem láttuk, mert eltakarja a mittudomén milyen nevű sziget. A túloldalon legurultunk Prapratno öblébe. Na, hát ez egy fantasztikus kis öböl, elrejtve a tömegek elől, bár néhány magyar rajtunk kívül is felfedezte már. A talaj finom homok, isteni volt ott fürödni. A víz hőmérséklete is sokkal melegebb volt, mint előző napon a folyóban. Itt már annyira bepárásodott a "vízálló" gépem, hogy nem tudtam többet fotózni. :(
A túra vége 51 km lett, a szintemelkedés 740 m.
Este főztünk egy finom palóc levest, ami olyan szép nagy adagra sikeredett, hogy hiába igyekeztünk, nem fért belénk. :eszik:

A nyolcadik napon a maradék palóclevesünkkel elautóztunk Konjicba, elfoglaltuk a szállásunkat, amely egy 2 szobás hostel volt, kaptunk is egy csokoládé színű lakótársat.
Szerencsére a gépem kiszáradt, így le tudtam fotózni a gyönyörű Jablanicko-tavat, melyet megkerültünk ezen a napon. Az északi oldalon indultunk, mert a délin már 2x végigmentünk autóval, elég forgalmas volt. Úgy gondolkodtunk, ha tetszik az északi oldal, akkor inkább visszafelé is arra jönnénk. Hát... tetszeni tetszett, de jóval hosszabb volt, meg salakos emelkedők is voltak benne, lefelé is toltuk a bringát, így inkább a főutat választottuk, ami addigra talán már nem volt annyira forgalmas... A táj, a kilátás annyira szép volt, hogy bármelyik karintiai tóval felvehetné a versenyt. Fürdőhelyet is találtunk, ahol Fecó úszott egyet, Józsi meg ott felejtette a sisakját. Csak a következő emelkedő tetején vette észre a hiányt, amikor le akarta venni. Szerencsére volt egy híd a közelben, ahonnan vissza tudott menni a túloldalról és a sisak is ott volt még, ahova letette. :)

KépKépKép


Itt is volt egy útszakasz, ahol életveszélyes bemenni az erdőbe, később láttuk a lerombolt házakat is... kemény csaták folyhattak arra...
A tó túlsó végén egy keskeny, vaspallós híd ívelt át a víz felett, egyszerre csak egy irányba lehetett közlekedni rajta és messziről hallatszott a fém csörömpölése. Nem messze a hídtól Fecó végre megtalálta álmai csevapcsicsáját, faszénen sütve, óriási zsemlébe töltve. Sajnos csak nyers hagymát adtak hozzá, így elég száraz volt. Amíg készült, addig úszott egyet a tóban én meg pihegtem az árnyékban.
A főúton tekerni nem volt nagy élvezet, fotózni is veszélyes lett volna. A túra vége 48 km, a szintemelkedés 950 m volt.
Visszaérve a szállásunkra elfogyasztottuk a maradék levesünket, a fiúk tettek egy rövid sétát a városkában, amelyet már keresztül-kasul bejártunk autóval, annyit tévelyegtünk odaúton, meg a szállásunk keresése közben, aztán meg bringával is, szóval szerintem már nem nagyon volt mit nézelődni.
A kilencedik napon már csak bepakoltunk az autóba és elindultunk haza. Végig észben tartottam, hogy Boszniában alacsonyabbak a sebességhatárok, mint nálunk, de egyszer nem vettem észre egy 60-as táblát, 81-el mentem el mellette, el is csípett a rendőr. :O Miután elkérte az irataim, beültetett a rendőrautóba, ahol két másik rendőr ült. Azt magyarázta az egyik, hogy menjek vissza 15 km-t a rendőrörsre és ott fizessek be 50 KM-et. Mondtam, hogy nincs KM-em, természetesen az Eurót is elfogadják, mint szerte az országban szinte mindenhol. Szumma-szummárum, a vége az lett, hogy 20 Eurót fizettem zsebbe, de nem haragszom rájuk, mert olyan aranyosan büntettek meg, hogy majdnem ők kértek bocsánatot érte. :)
Összegezve a 9 napot, nem voltak különösebb várakozásaim, de egészen más véleménnyel és érzésekkel viseltetem Bosznia és a bosnyákok iránt, miután megismertem közelebbről ezt az országot és ezt a népet. Nagyon kedvesek, aranyosak, segítőkészek, figyelmesek, beszélnek angolul, ízlésesek és tiszták a vendéglátó helyeik, alacsonyabbak az áraik, mint itthon, a csodaszép tájaikról meg nem is beszélve.
Szóval nagyon szuper volt! :D
Itt a vége, fuss el véle... :gépel:

A túrán készült csodaszép képek megtekintéséhez kattints ide!
Bosznia 1.-2. nap
Bosznia 3.-4. nap
Bosznia 5.-6. nap
Bosznia 7.-8. nap

Hozzászólások

Avatar
#1martin_bp

De kár, hogy nem jöhettem veletek, gyönyörű helyeken jártatok. Úgy látszik, az idő végig száraz volt.
És ha más talán nem olvassa végig, nekem mindenesetre tetszett a túrabeszámoló, köszönöm szépen.
Van-e valamelyötöknek ezekrő a túrák gpx-track?
Üdv: Martin

Avatar
#2Katalin

Igen, nekem van Martin. Sajnos vannak benne hibák, amikor átugrott egyik pontról a másikra és egyenes vonalat húzott... :( de azért használható, gondolom.

Avatar
#3dodomadar

Köszönöm Kati a hiteles beszámolót, csak megerősíteni tudom, hogy érdemes Boszniában túrázni! Remélem a többi kép is megmenekült a beázás ellenére!
Józsi

Avatar
#4gregory

Köszi a beszámolót, kedvet kaptam hozzá, hogy egyszer én is felfedezzem, de mondjuk a tikkasztó kánikulához nem ragaszkodom :)

Avatar
#5Katalin

Igen Józsi, csak sokan vannak, időbe telik, mire kiválogatom őket...
Csak rajta Gergely, érdemes! :)

Avatar
#6kerfer

Kati! Teljesen élethűen írtad le a túrát.Köszi!
A kánikulának is megvolt az előnye, én még ennyit nem csobbantam egy túránkon sem. :jee:

Avatar
#7Katalin

Végre felkerült az összes fotó! :punk:

Hozzászólás írásához nincs jogosultságod. Jelentkezz be!