Kőtengertől a magyar tengerig
szvl •
Az igazi jó kalandokat mindig a véletlen hozza, de ritkán hozza helybe.
El kell indulni valamerre, hogy találkozzunk velük. /Varga Domokos/
Túrabeszámoló • szerző: Katalin
Május 28-án -idén második alkalommal- Gárdonyból indultunk túrázni. Teca Agárdról, Marika Bp-ről, Gábor Győrből csatlakozott hozzánk. A kiindulópont Balatonalmádi volt, ahova szemerkélő esőben érkeztünk meg.
Rögtön felfelé indultunk, Szentkirályszabadjáig jó kis húzós emelkedők voltak, vagyis inkább egy nagy emelkedő volt az egész. Út közben ránéztünk a Vörösberényben álló erődtemplomra,
majd tekertünk tovább Veszprémbe, ahova dél körül értünk. Útba ejtettük a piacot, ahol néhányónk lángost is evett, majd megkerestük a Vár utcát, ami Veszprém leggyönyörűbb utcája.
Feltekertünk a várba, majd felmentünk a Tűztoronyba, ahonnan szépen belátni a környéket. Továbbtekerve megnéztük a Piarista templomot, a Szent Mihály Székesegyházat.
Bekukkantottunk a Gizella kápolnába (szó szerint :)), majd készítettünk néhány képet a szoborpárról és a mögöttük elterülő gyönyörű tájról, benne a Viadukttal és a Kálváriával.
Itt már elég rendesen esett a hideg eső, ezért igyekeztünk Nemesvámos felé, amerre jóval világosabb volt az égbolt. Ahogy fogytak az esőcseppek, úgy szaporodott a jókedvünk, Gábor még dalra is fakadt
A táj gyönyörű volt, szépen dimbes-dombos, épp csak annyira, hogy ne fázzunk.
Tótvázsony után volt még egy nagyobb emelkedő, aztán veszett nagy gurulásba kezdtünk, percek alatt Balatonszőlősre, majd Balatonfüredre értünk. Balatonfüred határában meguzsonnáztunk és elkészítettük a csoportképet.
Innen már Gábor kalauzolt minket. Megmutatta nekünk a Szekér Ernő forrást, ahol még eredeti savanyúvíz folyik, majd a kikötőnél a minőségi kávézót, ahol zsákokban vannak kiállítva a különböző fajta szemes kávék. Ezután a volt Blaha Lujza villához tekertünk,
majd a Jókai emlékházat néztük meg.
A Tagore sétányon ismét készítettünk egy csoportképet,
majd Gábor egy rétesboltba invitált minket, ahol megvendégelt egy isteni, helybensütött rétessel. Diéta ide, vagy oda, a jó rétes a legnagyobb kedvencem, nem tudtam ellenállni ekkora kísértésnek. (Ezúton is üzenem neked, hogy máskor is tarts velünk! :)) A következő megállóhely Csopakon volt, Gáborék nyaralójának kertjében, a cseresznyefa alatt. Nagyon finom, feketére érett gyümölcsből csemegéztünk.
Gábortól elköszönve, napsütésben tekertünk vissza Balatonalmádiba, a túra vége 63 km lett. A nap második fele olyan jól sikerült, hogy feledtette velünk a borongós-esős délelőttöt.
A túrán készült képek megtekintéséhez kattints ide!
Hozzászólások
Hozzászólás írásához nincs jogosultságod. Jelentkezz be!