Bicajos Vándor Kulturális és Sportegyesület

Május 7-én jó korán kellett kelnünk, mert Zala-megyébe készültünk.

6-an jöttünk össze a Hősök terén, Andort Velencén vettük fel, Pali pedig csak Zalaegerszegen csatlakozott hozzánk. Először az Azáleás völgyet kerestük meg, ami nem is volt egyszerű feladat, ugyanis kitáblázva csak az autóútnál volt, mi meg a bicikliúton mentünk, ráadásul a helyiek is félre tájékoztattak minket, így nehezítve meg a dolgunkat. A látvány viszont bőven kárpótolt minket az apró bosszúságért, ez a völgy még azáleák nélkül is gyönyörű lett volna.

A városból már gond nélkül sikerült kijutnunk, az első nagyobb pihenőt Pókaszepekten tartottuk. Dél körül értünk oda, így hát meg is ebédeltünk.

Ebben a faluban tértünk le Nagytilaj felé egy sokkal csendesebb és sokkal kellemesebb útra.

Bérbaltaváron valaki elfordította az irányjelző táblát, így mindenki automatikusan Mikosszéplak felé tekert Vasvár helyett. Csak én (a tájékozódáshoz analfabéta) kezdtem gyanakodni, térképet nézegetni és erre nagyon büszke vagyok :-)

A Csehi és Vasvár közötti szakasz annyira szép és kellemes volt számomra, hogy azt sem bántam volna, ha más látnivaló nem is akad a túrán. De nem így volt, Oszkó előtt megcsodáltuk a skanzenbe illő pincesort. Elkészítettük a csoportképet is, amiről Andor sajnos lemaradt, mert előre tekert. (Ő szerinte mi maradtunk le :-))

3 óra körül értünk Vasvárra, ahol úgy döntöttünk, hogy csak egy templomot és egy cukrászdát nézünk meg belülről. Vasvárról (ahol már nincs vár) Hegyhátsál irányába indultunk, de 6 km után letértünk Petőmihályfa felé. Innen ismét nagyon csendes úton tekertünk, ami nincs is rajta minden térképen.

Kiskutason találtunk egy jópofa kocsmát, ahol szívesen elüldögéltünk a kertben, majd némi frissítő elfogyasztása után tettük meg az utolsó néhány km-t.

Fecónak egy külföldi pasastól sikerült megkérdeznie, hogy merre van a város centruma, de ez sem volt probléma, "csentro Zalaegerszeg" kérdésére az olasz megmutatta az irányt. Kevéssel 6 után értünk a skanzenhez és legnagyobb örömünkre még nyitva találtuk.

Gyorsított tempóban ugyan, de végignéztük, sőt még tökös-mákos, meg almás házirétest is ettünk. Nagyon finom volt!

A túra vége 86 km lett. Már fél 8 is elmúlt, mire elindultunk haza és 11, mire megérkeztünk fáradtan a Hősök-terére. De nem bántuk, mert nagyon jól éreztük magunkat! Az időjárás és a táj is csodás volt és a túratársaink is nagyon klasszak voltak!

A túrán készült képek megtekintéséhez kattints ide!

Hozzászólások

#1 • 2011. máj. 10., 7:22 • Katalin

Imádtam a skanzent, a pincesort, a gyönyörű tájat... ide máskor is szívesen visszamennék :-)

Hozzászólás írásához nincs jogosultságod. Jelentkezz be!