Bicajos Vándor logó

Bicajos Vándor Kulturális és Sportegyesület

Az igazi jó kalandokat mindig a véletlen hozza, de ritkán hozza helybe.
El kell indulni valamerre, hogy találkozzunk velük. /Varga Domokos/

A vörös iszap nyomában

0 hozzászólás

Túrabeszámoló • szerző: Katalin

Április 14-én Ajkáról indultunk tekerni egy jót. Nagyon pocsék időt jósoltak, ezért esőruhákkal felszerelkezve, elszántan vágtunk neki a távnak. Kolontár felé indultunk, így a hírhedt vörösiszap tárolók mellett haladtunk el.

Kép

A táj még mindig vörös színben "pompázik", beleértve a közlekedési táblákat, korlátokat és egyebeket is. Kolontáron áthaladva semmi különöset nem láttunk, de Kolontár után fényképeztem ezeket a fákat:

Kép

Devecseren megkerestük az Esterházy-kastélyt,

Kép

láttuk az új lakótelepet, amit a károsultaknak építettek, majd pár km-el később megálltunk a volt laktanyáknál, mert hatalmas zsibvásár volt. Volt ott minden eladó, többek között rengeteg bringa is. Legközelebb Nemeshanyon pihentünk, megnéztük a felújított Csizmadia Vízimalmot,

Kép

ahol a tulaj elmesélte a malom történetét és beinvitált az állatsimogatóba, ahol az egyik anyakecske 3 gyönyörű gidával büszkélkedhetett. A következő település Káptalanfa volt, ahol mintha kicsit megállt volna az idő, sok szép kis régi parasztházat csodálhattunk meg.

Kép

Csabrendeken több látnivaló is akadt, nekem a Fekete-kastély tetszett leginkább, bár közelebbről nem tudtuk megnézni, mert 4 kutyu őrizte.

Kép
Kép
Itt készítettük el a csoportképet maroknyi csapatunkról :)

Sümegen alaposan megnéztük a belvárost, mire találtunk egy cukit, helyes kis város.

Kép

Megkerestük a Püspöki palotát,

Kép

majd a váristállót is. Nyírád felé indultunk tovább, egy nagyon klassz, csendes, erdei úton. Tettünk egy rövidke kitérőt a felhagyott Darvastói bauxitlencséhez, ami meseszép volt.

Kép

Továbbhaladva Nyírád felé megpillantottunk egy szarvas-farmot. Rengeteg őz és szarvas lakott itt, sajnos nem tudtam lefotózni őket, mert bemenekültek a lecsupasztott törzsű fák közé, ahol mozdulatlanná és így egyben láthatatlanná is váltak. Tudtuk, hogy ott vannak, de csak akkor láttuk őket, amikor megmozdultak.

Kép
Pedig ott vannak a fák között....

A Nyírád-Szőc közötti szakasz borzasztó volt, lelkileg nem voltam rá felkészülve. Itt volt a túra leghúzósabb emelkedője szembeszéllel és rücskös aszfalttal kombinálva. Azt hittem már sosem lesz vége :( Kis pihenő után legurultunk Halimbára, majd vissza Ajkára. Hazaindulás előtt még megnéztük a csónakázótavat és a kis szigetet Fekete István és állatfiguráinak szobraival.

Kép

Jó kis túra volt, 75 km lett a vége, sok érdekeset láttunk és bár a napocska nem sütött, az esőt is megúsztuk, így az időjárásra sem lehetett panaszunk.

A túrán készült képek megtekintéséhez kattints ide!

Hozzászólások

Hozzászólás írásához nincs jogosultságod. Jelentkezz be!