Bicajos Vándor logó

Bicajos Vándor Kulturális és Sportegyesület

Az igazi jó kalandokat mindig a véletlen hozza, de ritkán hozza helybe.
El kell indulni valamerre, hogy találkozzunk velük. /Varga Domokos/

3 folyó kerékpártúra

2 hozzászólás

Túrabeszámoló • szerző: Katalin

Nehéz helyzetben vagyok, mert olyan túráról kell beszámolót írnom, amin csak félig vettem részt. Elvittem a kisbuszt a következő szálláshelyre, majd onnan tekertem vissza a többiekkel szembe. Ahol találkoztunk ott visszafordultam és a hátralévő távon már együtt tekertünk. Tehát...
1. nap:
Április 23-án Mohácsra indultunk. A Hősök tere most nem volt lezárva és a résztvevők is nagyon pontosak voltak, 7 után pár perccel már indultunk is.

Kép
Indulás (itt még ébren vannak az utasaim :-) 10 perc múlva már mindenki aludt)

Jó időben, fél 10 körül értünk a túra kiindulási pontjára, ahol 10 körül pattantak nyeregbe a bringások. Rövid városnézés után Kölked felé indult a csapat, ami a Duna-Dráva Nemzeti Park szélén fekszik.

Kép
Nagyon érdekes, emeletes "fészereket" láttak.

Itt található gyönyörű környezetben a Duna egyik pici holtága. Ezután a Mohácsi Történelmi Emlékhely következett Sátorhely mellett, ami nem volt egy felejthetetlen élmény. A legközelebbi megálló Bóly volt. Itt meglátogatták a Batthyány-Montenuovo-kastélyt és a Mauzóleumot, ami kápolna is egyben.

Kép
A kupolából szép kilátás nyílt a környékre.

Mire mindezt megnézték én is odaértem és egy fagyi elfogyasztása után együtt tekertünk tovább Borjád felé. Villányban megcsodáltuk a pincesort, (valamilyen fesztiválra készültek) és a város szélén elterülő hatalmas pincészeteket. Feltekertünk a szoborparkhoz, ami nem kis teljesítmény volt, ugyanis nagyon durva emelkedő visz fel. Nagyharsányban balra kanyarodtunk és Beremendig meg sem álltunk.

Kép
Valahol útközben
Kép
szintén

Rövid pihenő után feltekertünk a Megbékélés kápolnához, ahol már mindenki a geo ládát keresgélte, mert olyan jól elrelytették.

Kép
Megbékélés kápolna

Viktor geoládáinak köszönhetően kerestük fel az ország legdélibb pontjának felállított emlékhelyet, ami valójában még délebbre van, de az aknák lehetséges előfordulása miatt északabbra helyezték el.

Kép
Az ország (majdnem) legdélibb pontján

Kásádon leszólítottunk egy motorost, hogy merre találjuk az Oldra vezető földutat, Ő vezetett ki minket a faluból. Miután megmutatta az utat, bemutatkozott: Ő a beremendi polgármester és röviden vázolta a kerékpáros turizmusról szóló terveit, elképzeléseit.

Kép
Beszélgetés a beremendi polgármesterrel

Este 7 körül érkeztünk meg oldi szálláshelyünkre, a református templom paplakjába. A ténylegesen megtett táv Viktor adatai szerint: 87 km, szintemelkedés: 297 m. Már várt bennünket a vacsora, amit a plébános rendelt meg és én hoztam el még délben Beremendről. Daragaluska levest kaptunk, rántotthúst, petrezselymes krumplit csemegeuborkával és mindezt 500 Ft-ért. A vacsorát Marcsi sütije koronázta meg. Közben Fecó barátai is megérkeztek, így ideiglenesen 10 főre bővült a létszám.

Kép
vacsi Oldon

2. nap
Reggel Drávaszabolcs volt az uticél, 3/4 10-re oda kellett érni, mert sétahajózás volt a program. Ez olyan jól sikerült, hogy már 1/4 10-re ott volt a csapat, ráadásul néhány utas késése miatt később indult a hajó. :-( Hajókázás közben a bringáink rendőri őrizet alatt álltak, ugyanis ott volt a beszállásnál egy magas rangú rendőrtiszt, aki meghallotta, hogy féltjük a bicajokat a tolvajoktól. Feltelefonált a szomszédos határállomásra és utasította a kollégáit, hogy figyeljenek rájuk.

Kép
Vigyáztak a bringáinkra

A táj gyönyörű volt és nyugalmat árasztó, egykori elszigeteltsége miatt megőrizte érintetlenségét.

Kép
A Dráva

Gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki életemben először láttam kormorán telepet.

Kép
Kormorántelep
Kép
Visszafelé már nem fáztunk ott elöl a hajó orrában

Már dél közeledett, amikor útnak indultak a bringások.

Kép
Indulás Matty felé

Egy kis gáton tekerés és Matyon madár emlékpark után Siklósra érkeztek.

Kép
Magyarországon kipusztult madárfajok emlékparkja

A vár sajnos felújítás miatt zárva volt, de Malkocs bej dzsámiját sikerült megnézniük.

Kép
Malkocs bej dzsámija

Harkányban nélkülem tudták le a fagyizást :-(, úgy hallottam hatalmas gombócokat kaptak. Kémesen már együtt néztünk meg egy kazettás karzatú templomot, aminek Marcsi szerezte meg a kulcsát. Volt itt egy tájház is, de azt nem sikerült kinyittatni. 1/2 6 körül értünk a szálláshelyünkre, a sellyei kastélyba, ami leánykollégium. E napi teljesítmény: 85,5 km és 128 m szintemelkedés. Mivel itt egy árva hűtőn és mikrón kívül semmi sem volt, ezért a városban próbáltunk vacsorázni. Elég rosszul indult a dolog, mert szinte minden zárva volt és az egyetlen helyen azt mondta a pincérlány, hogy mindjárt felhívja a főnököt, hogy van-e kaja. De pár perc múlva megjött a főnök és olyan vacsorát rittyentettek nekünk, hogy majd kidurrantunk úgy jól laktunk. Még grátisz sütit is kaptunk az előzőleg tartott keresztelőről és itt sem fizettünk sokat.

Kép
vacsi Sellyén

Muszáj volt lesétálni a kaját, ezért megnéztük a kastély mögötti arborétumot a pavilonnal, majd felfedeztünk egy szép kis templomot a sötétben.

Kép
Egyszerű volt, de szép. Ja, és nyitva volt!

3. nap
Reggel döbbenten tapasztaltuk, hogy a szendvicsbevaló készletünk teljesen jéggé fagyott, pedig nem a fagyasztóba tettük. Elég nehéz volt így szendvicseket készíteni. Azért nem haltunk éhen, mert a fiúk eltekertek egy pékségbe és hoztak finomságokat. Fél 9 körül eggyel többen indultak útnak, Péter csatlakozott hozzánk Pécsről.

Kép
Indulás tovább Péterrel

Nagyon sajnálom, hogy nem láttam a gyönyörű templomot Drávasztárán.

Kép
Ez a templom nagyon különleges

Ez után a kikötőt nézték meg, majd aszfaltos gáton tekertek Felsőszentmárton felé. Lakócsán sajnos nem sikerült kinyittatni a horvát tájházat.

Kép
Miért van mindig minden tájház zárva? :-(

Kastélyosdombón már együtt néztük meg a kastélyt kívülről, de az nem volt egy nagy eresztés, majd lekanyarodtunk a Dráva partjára.

Kép
Marcsinak felesleges a kormány. Legközelebb leszereljük... :-)
Kép
Kati és Balázs
Kép
Viktor rákészül a nehezebb útszakaszra

A földút eleje olyan mélyen puha, homokos volt, hogy Marcsi villám gyorsan visszafordult az aszfalt útra, én meg estem egy jó nagyot, pedig széles a gumim. De hamar megjavult az út, bár kétségtelen, hogy többet néztem a kerék elé, mint körül. A nehézségek ellenére élveztük a táj bujaságát. Fél 3 körül értünk a barcsi kikötőbe, ahol Marcsi (ez rímel :-)) már várt ránk. E nap teljesítménye: 59,5 km, 93 m szintemelkedés. Összesen 232 km, amiből nekem 168 km-t sikerült letekernem. Barcson még elfogyasztottunk egy italt és fél 4 körül indultunk haza.

Kép
hazaindulás előtt

Nagyon klassz, vidám csapat jött össze, szép helyeken jártunk, és kellemes időt fogtunk ki. Igazán jól éreztük magunkat!

Bátran szóljatok hozzá, ha kihagytam valamit, hisz nem is voltam (mindig) ott! :-)

A túrán készült fotók megtekintéséhez kattints ide! A sorrendjük sajnos kesze-kusza :-(

Hozzászólások

Avatar
#1Csékati

Sziasztok!

Nagyon köszönjük ezt a gyönyörű túrát, nagyon jól éreztük magunkat. Amint adódik alkalom biztos, hogy csatlakozunk hozzátok ismét.

Itt vannak a képeim:

https://picasaweb.google.com/110207250601586598764/3folyo_bicajtura#

És a Balázsé:

https://picasaweb.google.com/feherb77/Biciklitura_Ormansag?authkey=Gv1sRgCL3Z1PzriNTZ6QE#

Jó nézegetést!

Avatar
#2Katalin

Fecó nevében is köszi!

Hozzászólás írásához nincs jogosultságod. Jelentkezz be!