I ♥ Barcelona!

4 hozzászólás • 2017. január 29.

Katravels • szerző: Katalin

Ez a sorozat (mert az lesz) nem a kerékpározásról szól, sokkal inkább, sőt kimondottan az utazásról... ezért is került külön oldalra.

Nem szoktam újévi fogadalmakat tenni, az idén sem tettem, de megérlelődött bennem egy elhatározás, hogy amennyiben tehetem, minden hónapban veszek magamnak egy repülőjegyet valahová (legalábbis amikor nincsenek jó kis bringatúrák). Nagy a világ, még alig láttam belőle valamit és az idő rohamosan repül... AMíG (legyünk pozitívak!) nem vagyok milliomos, ráadásul sok helyre szeretnék eljutni, addig a lehető legolcsóbban szervezem az utazásaim. Úgy adta a sors, hogy nekem kellett megvenni 2 repülőjegyet Lárnakába, amire a kedvezmény kb. annyi volt, amennyi a wizzair tagsági ára, így gyakorlatilag kb. 300 Ft-ért jutottam a tagsághoz.
Ahhoz, hogy valami haszna is legyen, elkezdtem nézegetni az árakat és a lehetséges úticélokat. Egy -20%-os napon akadtam a Barcelonába szóló retúr jegyre 11 136 Ft-ért! Aki szokta nézegetni az árakat, az tudja, hogy ez igen kedvező ajánlat volt. Rögtön kerestem hozzá egy olcsó (valójában a legolcsóbb) szállást is, 10 346 Ft volt a 4 éjszaka. Aztán már csak vártam, hogy elérkezzen végre a nagy nap! Illetve még felkészültem a látnivalókból, megvettem előre online a 4 napos Hola kártyám, amivel korlátlanul utazgathattam a metrón, buszokon, villamoson a városban. Ez is jó húzás volt, mert egyébként a napi gyűjtőjegy majdnem 10€, ami nagyon megéri egyébként, de nekem így 6-7€ körül volt a napi utazásom.

Na, és akkor végre elérkezett a nagy nap! 3 órakor keltem, mert a gép 6 órakor indult (elvileg), valójában 6,20-kor. Elszörnyűlködtem, hogy mennyien állnak sorba a biztonsági ellenőrzéshez, "bakker, le fogom késni a gépet!", de szerencsére nem. Kicsit izgultam, mert ez még csak a 2. alkalom volt... de teljesen sima utunk volt. Magyarországot vastag felhőréteg borította, de aztán kitisztult és bemondta a pilóta, hogy Velence felett járunk éppen, később, ha átrepültünk a csizma felett, a part mentén fogunk repülni. Így is történt, mert lecsekkoltam. Az orrom szinte egész úton az ablakban, mint a kisgyerek a vonaton... Láttam az olasz Alpokat, a francia Riviérát, aztán hip-hop Barcelonában teremtünk. Kirepültünk messze a tenger fölé, onnan ereszkedtünk vissza a partközeli leszállópályára. Észre sem vettem mikor landoltunk, pedig figyeltem... semmi döccenés.
Budapesten kezdett felkelni a nap, de csak Barcelonában kelt fel, mivel folyamatosan nyugati irányba haladtunk.

A reptérről én a vonatot választottam a városba jutásra, de egyszerűen elfelejtettem térképet vinni/ letölteni egy kis magyar csoport egyik tagja mondta, hogy menjek velük egy darabon. Átszálltunk a metróra, de az én kártyám nem fogadta el, így intettem, hogy menjenek. A gép volt a hibás, másodikra átjutottam, de addigra útitársaim eltűntek a tömegben. Ott álltam egyedül egy labirintus közepén és gőzöm sem volt, hogy hol vagyok! Nem akartam kitenni magam egy olyan reakciónak a kérdésemre válaszolva, hogy komplett hülyének nézzenek, ezért inkább úgy oldottam meg a helyzetet, hogy mentem egy megállót bármerre, aztán felbukkantam a föld fölé és körülnéztem. Térképem továbbra sem volt, találomra bolyongtam az első wifi-pontig, és elég elveszettnek éreztem magam. Na, de rögtön elmúlott ez az érzés, mihelyt rácsatlakoztam a netre. Rögtön lett térképem és azt is megtudtam hol vagyok éppen. Innentől minden happy volt.
Az első napirendi pont egy bolt felkeresése volt, mivel sem inni, sem ennivaló nem volt nálam, az eddigi utat némi gyümölccsel vészeltem át. Találtam is egy Aldi méretű áruházat és bizony elcsodálkoztam. Január közepén tömegével lógtak a gitár méretű sonkák, a halaspult meg tele volt mindenféle ismeretlen szerzettel.
Nem akartam az összes cuccom cipelni, ezért megkerestem a szállásomat. Nem volt messze a belvárostól, pontosan a Güel park és a Sagrada Família között félúton. Mint fent említettem, a legolcsóbb lehetőséget választottam, ez egy 8 (emeletes)ágyas szoba volt, de csak 3-4-en aludtunk benne. Első éjszaka ketten voltunk egy spanyol lánnyal, reggel majdnem a szobában öltöztem át, de gyanús volt, hogy közelről hallok horkolást. Körülnéztem és egy férfi is aludt a szobában. Füldugóval aludtam és vicces volt minden reggel körülnézni, hogy éppen hányan lettünk reggelre. Mindenkinek volt zárható szekrénye, így nem kellett aggódni az értékek miatt. A konyha nagyon jól felszerelt volt, de senki sem ügyelt a tisztaságra, csakúgy, mint a zuhanyzóban. Fűtőtestet nem láttam sehol, szerintem egyszerűen nem gazdaságos beszerelni. Ha pár napig hideg van, azt hősugárzókkal vészelik át. Nálunk még ez sem volt, így kértem egy + plédet, kaptam is még kettőt, így cseppet sem fáztam... legalábbis a takaró alatt nem. Lepakoltam a felesleges holmim, aztán irány a látnivalók!

A városban sétálva két dolog vált egészen nyilvánvalóvá számomra: az egyik a tisztaság és ez a külvárosi részekre is igaz, makulátlanul tiszta ez a város. A másik dolog a közlekedés. A belvárosban szinte minden út egyirányúsítva van, beleértve a 4-5 sávos utakat is. A forgalom gyorsan és akadálytalanul halad, nincs totyorgás, nincs anyázás, nyugalom, béke és haladás van. A tömegközlekedés is eszméletlenül jól szervezett. Vadiújnak látszó, tiszta buszok járják be az egész várost. Villamos alig van, egy helyen láttam, ott éppen fű nőtt a sinek között. Nem gaz! Gyepesítve volt. A város alatt rejtőzik egy másik Barcelona, mégpedig a metró hálózat. Nem szívesen mentem a föld alá, mert nézelődni akartam, de sokszor ez volt a legjobb megoldás. Behálózza az egész várost, sok helyen át lehet szállni, gyors, és - amiért ezt választottam - logikusan ki van táblázva, könnyű rajta eligazodni. Pedig olyan, mint egy földalatti labirintus, 5-10 perceket kell gyalogolni kesze-kusza folyosókon, lépcsőzni le-fel, vagy fordítva egy-egy átszállásnál. Persze szinte mindenhol van mozgólépcső, amit előszeretettel használnak is.

Az épületek gyönyörűek, építészetileg és karbantartás ügyileg egyaránt. Elindultam a La Ramblán, de csak a piacig jutottam. Itt ismét egyik ámulatból a másikba estem a kínálat láttán.
Az egyik kis mellékutca végén megláttam egy régi tornyot, ami magához csalogatott, így máris a Gótikus-negyedben találtam magam. Bementem megcsodálni a Katedrálist, ami rendkívül emlékeztetett a krakkói várban álló Katedrálisra. Fogalmam sincs hogy kerültem a Gótikus negyedből a Diadalívhez, végigsétáltam a pálmafákkal szegélyezett sétányon és a Citadella parkba értem. Gyönyörű park mamuttal, tavacskákkal, szökőkutakkal... Ez utóbbinál újabb meglepetés ért, két fiú szenvedélyesen szeretgette egymást, mitsem törődve a körülöttük sétáló emberek tucatjaival. Lementem a tengerpartra és hatalmas hullámokat láttam, gyanítom azonban, hogy ez csak nekem volt hatalmas, a helyiek biztosan láttak már nagyobbakat is. Busszal mentem vissza a Sagrada Família-hoz, de előbb megnéztem a Monumental nevű épületet. A Sagrada Família-nál - bár már alkonyodott - akkora tömeg volt, hogy nem volt kedvem bemenni. Gondoltam majd visszajövök egy másik napon, de erre már nem került sor. Besötétedett (ott negyed 7 körül sötétedik Januárban), mire visszaértem a szállásomra. Megvacsiztam és felkészültem a következő napra. Remek wifi volt, így tudtam informálódni.

Másnapra (még) napos időt jósoltak, ezért ezen a napon Montserratba utaztam. Ez a bencés apátságig kb. 60 km. Vonattal mentem, ami szintén kifogástalan volt. Át kellett szállni a hegyi vasútra (cremallera). A másik lehetőség a libegő (aeri) lett volna, de az most (télen) nem működött. A retúr jegy mindkét járműre összesen ~ 20€ volt.
Sokadmagammal érkeztem a hegyre (750-800 m körül lehet), ahol van múzeum, étterem, szálloda, stb. is. Én kértem egy térképvázlatot az információs irodában, aztán el is indultam a környék legmagasabb csúcsára, a Sant Jeronira. 2 út vezet fel, én a hosszabbikat akartam választani, de nem találtam meg honnan indul, ezért a rövidebbiken mentem, ami jó sokáig lépcső volt. Később erdei ösvény lett belőle, vaddisznók által feltúrt talajjal és számomra érdekes növényzettel. Teljesen zöld az erdő és olyan bokrok, fák élnek ott, amelyek nálunk csak dísznövények. Helyenként olyan kilátásban volt részem, hogy szavakkal ki sem tudom fejezni. A napocska sütött ezerrel, körülöttem gyönyörű, simára kopott sziklák... mi kell még? Csodálatos volt! Sok bámészkodás után végre felértem a csúcsra, ahol szinte körpanoráma fogadott. Hát ezért jöttem! Lefelé menet kezdett elromlani az idő, legalábbis erős szél fújt és befelhősödött. Ebből az irányból könnyen megtaláltam a másik utat, amin fel akartam jönni, így arra mentem lefelé. Ez volt a hosszabbik út és fogalmam sem volt, hogy mikor indul az utolsó fogaskerekű, így hát megszaporáztam a lépteimet. Azt gondoltam már nem sok újat láthatok, de tévedtem. A másik útvonal is ugyanolyan szép volt, ha nem szebb!!! Nem győztem gyönyörködni! Megnéztem a templomot, meg a többi épületet, aztán indultam "haza". A barlangra sajnos nem maradt időm, nem mertem megkockáztatni, hogy a hegyen maradok éjszakára. Így is csodás volt ez a nap!

A 3. - meglehetősen borús - napot ismét egy boltban kezdtem, aztán felfedeztem a Sants nevű létesítményt, ami egy hatalmas Pláza vasútállomással, buszokkal, metróval, amolyan világ közepe. Megkerestem a Gaudi tervei alapján épült Casa Milát, más néven Kőbányát, majd a gyönyörűséges Casa Batlót, amely világörökségünk része. Végigsétáltam a Passeig de Grácián és azt vettem észre, hogy sok üzletnek kinyitják a teljes elülső falát, ami nyáron feltétlenül indokolt, no de januárban? A Catalunya térre érve már kezdett fájni a lábam, így metróval utaztam az Espanya térre. Nem sejtettem előre, hogy milyen szép helyre jutok, ráadásul az Arénában kiváló volt a wifi. Felmentem a tetejére körülnézni, majd felszálltam a 150-es buszra és felutaztam a Montjuic hegyre a Montjuic várhoz, ahova egyébként libegővel is fel lehet jutni a tengerpartról. Apropó tengerpart... eszméletlen szép kilátás nyílik a hegyről a tengerre. Visszafelé leszálltam az olimpiai falunál, hát nem látszik, hogy már 25 éve rendeztek itt olimpiát. Az út város felőli oldalán van az MNAC, ami valamilyen művészeti múzeum. A Mágikus szökőkút karbantartás alatt állt. Kezdett besötétedni, így láthattam az Aréna éjszakai fényeit, mielőtt hazatértem a szállásomra.

A 4. napon ismét egy borús reggelre ébredtem. Kibuszoztam a város szélére, a Pedralbes kolostorhoz. El kell mondanom, hogy a külváros is ugyanolyan tiszta, szép és rendezett, mint a belváros. Megnéztem a templomot (is), aztán buszoztam is vissza a Güel parkba. Sajnos hatalmas volt a tömeg, így inkább felmásztam a hegy tetejére. A következő úticélom a La Ramblán lévő piac volt. Közeledett a hazautazás időpontja, ideje volt venni valami apróságot a fiaimnak. Legalábbis ez volt a cél, de előbb felfedeztem a tengerpart Maremagnum felőli részét, aztán a Gótikus negyed általam még bejáratlan részét látogattam meg. Alaposan elfáradtam és jó messzire kerültem a piactól. Találomra felszálltam egy éppen induló buszra, ami a tengerpartra vitt vissza. Innen már nem volt messze a piac, ahol magamat is megleptem egy kókusz-eper-pitaja smoothie-val... mennyei volt! Ismét besötétedett, mire hazaértem, vacsora után már csak össze kellett pakolnom a holmim a másnap reggeli induláshoz.

Hazautazás: 5-kor keltem, mert tartottam tőle, hogy itt még többen lesznek, mint Pesten. Nem biztos, hogy kellett, alig voltak az ellenőrzésnél, jó sokat vártam az indulásra. De előbb néhány mondat a szép, új L9-es metróról. A régebbi metro vonalak nincsenek mélyen a föld alatt, ehhez képest az L9-hez, mintha egy óriási kútba ereszkedtem volna le. Hatalmas tereket ástak ki, és, ami a legmeglepőbb volt számomra: az utasokat és a vonatot egy üvegfal választja el, amelynek az ajtajai pontosan egybeesnek a szerelvényével és pontosan egyszerre is nyílnak. Gondolom a hatalmas huzat miatt van erre szükség. Érdekes módon a reptéren nem jöttünk annyit felfele, mint korábban lefele.
A gép hatalmas felhődunna fölé emelkedett, ahol ragyogó napsütésben repültünk. Érdekes volt látni, ahogy az olasz hegyek magas lánca megakasztotta a felhőket, néhol ki is kandikált. Láttam a Pó folyót lustán hömpölyögve, hordalék-félszigetet alkotva a tengerbe ágazni. Láttam a szlovén hegyeket, majd a Balatont hosszan, keskenyen elnyúlani. Már Keszthely felett elkezdtünk süllyedni, aztán olyan simán landoltunk, ahogy odafele Barcelonában.

Az időjárással nem voltam megelégedve, mert 1 héttel korábban 17-ig is felment a hőmérő higanyszála. De ezt leszámítva rettenetesen élveztem az egészet. Barcelona csodaszép és utólag már tudom, hogy - bár rengeteg szépséget láttam - kimaradt pár dolog, de legalább lesz alibim visszatérni!